A képviselőházban január 31-iki ülésén jelentette be Polónyi Géza lemondását a képviselőházban. Terem és karzat tele volt, mikor Polónyi Géza napirend előtt szót kért, fölállt és a következő beszédet mondotta:

Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Megrágalmaztak. Lelki megnyugvásomra szolgál, hogy az arra illetékes tényezők az ellenem emelt vádakban egy pillanatig sem hittek. Álláspontom, a melyet pártvezérem és pártom nagy többsége helyeselt és magáévá tett, az volt, hogy az igazságügyminiszter ilyen természetű perekben, amig a képviselőház többségének bizalmát birja, biróság elé nem mehet. Meg kellett azonban győződnöm róla, hogy ez álláspontom a pártokban nem talált osztatlan helyeslésre, a vélemény-eltérések és surlódások könnyen odavezethettek volna, hogy ártanak azon nagy czéloknak, amelyeknek szolgálatában egyesültünk.

Elhatároztam tehát tisztelt Ház, hogy ügyemet a biróság elé viszem. Korábban vallott és ki is fejtett meggyőződésem az volt, hogy ilyen természetű, tervszerűleg végrehajtott rágalmazással szemben magának a pernek tartam alatt az igazságügyminiszteri széknek méltósága és disze se maradhatna érintetlen. Saját sorsom felett magam rendelkezem, de ennek az állásnak méltóságát semmi esélynek kitenni nem szabad. (Ugy van! balfelől.) Ezért elhatároztam, tisztelt képviselőház, hogy állásomról lemondok.