Az emberi tevékenységnek bármely ágazatát teszszük vizsgálatióunk tárgyává, mindenütt a természettudományok hatalmas, átalakító és tökéletesbítő hatását látjuk érvényesülni. Ezt észlelhetjük a hadügyterén is.

A hadviselésnek külömböző korbeli sajátságai az akkori hadszervezet, fegyverzet és felszerelés eredményeként tünnek elénk; ezek a tényezők pedig a technikának ugyanazon korbeli fejlettsége szerint változnak, fejlődnek és érik el napjainkban a tökéletességnek valószinű netovábbját.

Sőt azt állithatjuk, hogy épen a hadügy áll a természettudományokal al legszorosabbés legbensőbb viszonhatásban; egyrészt felhasználja a maga czéljaira – közvetlenül vagy közvetve, például a hadakozó egyénel ellátására stb. – az eredetileg a legbékésebb czélokra szánt találmányokat, másrészt azonban tág tért nyit a feltaláló tehetségnek újabb meg újabb alkotások értékesitésére.

A lefolyt évtizedben láttuk, hogyan vetélkedtek állami és magángyárak a legjobb gyorstüzelő ágyúk előállitásában. E visznhatást, de különösen a legkülönfélébb találmányoknak a hadügy czéljaira való fölhasznlását akartuk a következőkben futólagos szemlélet alá venni:

Az erőátvitel különféle módszerein alapuló gépek a modern marterődítvényekben és hadihajókon nélkülözhetetlenek; ezeknek pedig csakis az előbbiekbe vetett bizalom adhatta meg a létjogosultságot. Így a marti tüzérség 30.5 czentiméteres ürméretü ágyújának legnagyobb tüzlőgyorsaságát (Perczenkint egy lövés) nem használhatná ki, ha a nagy súlyú ágyúrészek és lövedékek kezelésére nem rendelkeznék czélszerü erőgépekkel.

Képzeljük csak, hogy ennek az ágyúnak súlya közel 209,000 kilogramm, egy lövedéke pedig 90 kilogrammot nyom. A hadihajókon például – eltekintve azok egyes szerelvényeinek és nagyobb lövegeinek kezelésétől - a torpedókat si légnyomással indítják romboló útjokra.

Nyilvánvaló, hogy a jirek, jelentések és parancsok gyors továbbitása mindenkor döntő befolyással volt a hadi siker elérésére. Ha a mi korunkbeli hadseregek óriási létszámát tekintjük és meggondoljuk, hogy egy ily hadsereg mily nagy területet lep el, mily hosszúak menetoszlopai, könnyen be fogjuk látni, hogy azoknak egységes vezénylete, irányitása a távirás híján egyszerűen lehetetlen volna: a parancsok mind késve érkeznének.

Ne hiába mondotta Moltke: „Táviró nélkül Párist el nem foglaltuk volna.” Jelenleg minden hadseregben már béke idején gondoskodnak arról, hogy hogy háború esetén a magasabbrendű parancsnokságok közt elkerülhetetlenül szükséges távirati összeköttetéseket mindenkor nehézség nélkül lehessen létesíteni és kezelni.

A mi hadseregünkben egy vasúti- és táviróezreddel rendelkezünk, azonkívülminden lovas- és gyalogezrednek van egy táviró járőre.

A keletázsiai háborúban Porth-Arthru vára a szemben fekvő Csifuvárosával tengeralatti kábel által volt összekötve, azonfelül sodronynélküli táviróállomásokat is állitottak a két helyen. Minálunk is kisérleteztek már a nagyobb hadgyakorlatok alkalmával a sodronynélküli távirással; az állomásanyagot könnyű járóműveken szállitják a csapat után.