Általános örömöt keltett a hivatalos lapban Szent Erzsébet napját megelőzőleg megjelent királyi kézirat, a magyar miniszterelnökhöz intézve s megemlékezve boldogult Erzsébet királynénknak Magyarország iránt mindenkor tanusított nagy szeretetéről, a boldogult királyné emléktárgyait a nemzetnek ajándékozza, leltárszerűleg a Magyar Nemzeti Múzeumba rendeli bekebeleztetni s befogadásukra a budai királyi várakban a szükséges helyiségeket berendeztetni kivánja.

Ehez az alapítványhoz járultak a Gizella bajor királyi herczegné és Mária Valéria főherczegné által már korábban ajándékozott s eddig a Nemzeti Múzumban örzött, valamint általuk most átadott, úgyszintén a Ferenczy Ida felolvasó hölgy s gróf Festetics Mária és gróf Sztáray irma udvarhölgyek által adott emléktárgyak, a melyek összesen két termet töltenek meg.

Itt adjuk az Erzsébet királyné emlékmúzeum néhány képét, nevezetesen első sorban a király által ajándékozott írószobáját, a melynek egész butorzatát hiven úgy, a hogy a királyné használta itt Budán, átvitték a múzeumba. Itt látjuk iróasztalát teljesen felszerelve, amott a nyugágyat, a melyet a vasuton használt, a midőn Budára jött, hogy itt adjon életet Mária Valéria főherczegnőnek.

Ebben a teremben találjuk könyvtárának Mária Valéria főherczegnő által ide áttett több mint kétszáz magyar kötetét, legjobb iróinknak történelmi és szépirodalmi műveit, - a pamlag fölött a hires gödöllői falkavadász társaságnak, ugyanezen társaság által a királynénak felajánlott képét, csupa arczkép, a középen Ő Felségeikkel, amott pedig Benczúr „Mályvák Között” czimű ismert képének eredetijét, a melylyel királyunk kedveskedett felséges nejének.

Erzsébet királyné életének különféle fázisaira legjellemzőbbek azonban azok az emléktárgyak – legtöbbjük Ferenczy Ida ajándéka – a melyek az u.n. múzeumi teremben összegyűjtve nyertek kiállítást; itt először is életnagyságú szobrának mása ötlik szemünkbe, lénye egész megragadó bájával, alakjának mondhatni leányos karcsúságával.

Ennek a szobornak fehér márvány eredetijét báró Nopcsa Ferencz, gróf Festetics Mária és Ferenczy Ida a budapesti Erzsébet örökimádás temploma számára készítették. A falakon függő kevés híján 100 arczkép a királynét menyasszony korától kezdve, majd mint tündéri ifju anyát, magyar királynévá történt koronáztatásakor viselt díszruhájában, mint híres amazont lován vágtatva, majd mint gyászoló anyát, végül egy kis fénykép- a melyet pár nappal gyászos halála előtt amateur kapott le – Genfben az utczán sétálva örökíti meg.

Az emlékek néhánya Ő Felségeik 1857.évi első magyarországi körútjára, két aquarel 1866. évi januárban Ő Felségeik fényes bevonulását Budán örökíti meg, néhány tárgy az 1866.évi porosz háború idejére emlékeztet, vízfestmény a koronázást, egy nagyított amateur-fénykép pedig a királynét tünteti fel, a midőn 1897 őszén Budapestet életében utoljára hagyja el.

A koronázás dicsőséges napjaira emlékeztet amaz ezüst szekrényke is, a melyet Ő Felsége a bécsi cs.kir. kincstárból küldött le s a melyben az országos küldöttség a királynénak az 50,000 darab arany koronázási aranyat átadta. A koronázási ajándékot tudvalevőleg a király is, a királyné is az 1848/9-diki honvédsegélyező alapra adták.

Egy szekrényben látjuk ezer apró használati tárgyát, a másokban lovagló szereit s mellette kedvencz lovai képeit azon időkből, a midőn fia korai halála anyai szivét még nem törte meg. Ezután a tragikus eset után többé már nem tette le a gyászt; fekete volt az a magyar díszöltözete is, - Gizella bajor kir. herczegné és Mária Valéria főherczegné ajándéka – a melyben itten utolsó hivatalos szereplésekor, a millennium alkalmával a magyar törvényhozás hódolatát fogadta a király oldalán, könnyekre fakadva Szilágyi Dezső remek szónoklatán.

Egy kis üveges szekrény fogadja magában az emlékek legszomorúbbjait; az 1898 szeptember 10-iki gyásznap emlékeit. Sztáray Irma grófnő udvarhölgy ajánlotta fel a múzeumnak azt a kis fekete kabátkát, a melyen még ott van a legnemesebb szivet átjárt gyilkos tőr hasítása, - és egy kis fekete kalapot, a melyet királynénk meggyilkoltatásakor hordott; - a szárított rózsák is ebben a szekrényben Genfből a királyné koporsójáról valók.

Az orgyilkos keze nemcsak felejthetetlen királynénktól fosztott meg, mert benne a magyarság igazi pártfogóját, őszinte barátját, érdekeinek szószólóját is gyászolja, - irott emlékei, saját kezeírása tanuskodnak irántunk táplált érzelmeiről legigazabban. Az, a ki fáradságot nem ismert a magyar nyelv megtanulásában mint ő, a ki oly kéréssel levelez báró Eötvös Józseffel, hogy ez javítsa ki iráshibáit, hogy ez úton is tökéletesbíthesse magát a magyar nyelvben, a ki a II.Vilmos császár itteni híres „moriamur pro rege nostro” toasztja hallatára azzal felel, hogy ilyen nyilatkozat mily jól esik egy magyarul érző szivnek,- annak velünk együtt érzésében nem kételkedhetnénk még akkor sem, ha nem tudnók, mily nagy szerep jutott neki a kiegyezési tárgyalások idején, midőn a vezérlőférfiakkal sűrűn érintkezett s mily döntő befolyást gyakorolt a kiegyezés sikerére.

Erre czéloz báró Eötvös József is az emlékmúzeumban kiállított 1867 nov.25-én kelt levelében, a midőn a királynénak irja, hogy „ a komoly veszélyek már mögöttünk fekszenek.” Azok abban a pillanatban szüntek meg, midőn a magyar király és a magyar nemzet érdekeinek teljes ugyanazonosságát belátták és az Isten meg fogja áldani azt, ki által ez végbement.