A következő készülékek még nem kerültek kipóbálásra.

5. Kapferer-é, a melynek felülete 35 m˛, gépezete 25 lóerős, Kapferer nevét olvasóink a franczia Aéro Club 1905-iki repülőgép-versenyéről ismerhetik, a hol egy kis 2.05 m˛ felületű és 5 kg súlyú modellel díjat nyert (l. Uránia 1905. május).

6. Bleriot repülőgépe 15 m˛, 24 lóerő.

7. De La Vaulx grófé 40 m˛ felülettel, 50 lóerős géppel. Ez a gróf a legutóbbi időben egy pompás kis kormányozható léghajóval tette nevét világszerte ismeretesé, így tehát ő is egyaránt hódol „a légnél könnyebb” és „a légnél nehezebb” elvének.

8. Ferber kapitány repülőgépe, a mely kétüléses lesz, 100 lóerejű motorral.

9. De Dion és Coursier-é, a melyről közelebbi adatok nem ismeretesek, bár érthető várakozással tekintenek az „automobil-király” e próbálkozása elé. De Dion halála folytán most Coursier-re vár a kivitel.

10. Santos Dumont új gépe, a melyet talán első helyen kellett volna említenünk, de szándékosan utoljára hagytuk, hogy annál részletesebben foglalkozhassunk vele. Az új gép alapelve a régiével teljesen egyező, berendezése azonban nemcsak hogy megváltozott, hanem több vonásaiban merőben ellentétes.

A kormánykészülék és a légcsavar ugyanis helyet cseréltek: utóbbi van most elől és az előbbi alkotja a készülék hátulját. Másrészt a léghajós ülőhelyéül szolgáló kerékpárnyereg, mely a régi készüléknél legfelül volt, most egészen alulra került, majdnem a kerekekkel egy sikba, s viszont a motor foglalja el a legfelső helyet.

E berendezési különbségeknél azonban, a melyek legfeljebb Santos próbálgató módszerére jellemzők, sokkal lényegesebb és figyelemreméltóbb a méretek változása. A régi 80 m˛ helyett az új készüléknek mindössze csak 14 m˛-nyi vizszintes sárkányfelülete van! Mivel a készülék súlya nem csökkent ugyanily nagy mértékben, felszállása sokkal nagyobb – minteyg kétszer akkora – sebességet követel.

Az evvel járó jóval nagyobb ellenállás mellett a szárnyfelületeket már nem lehetett szövetből készíteni. Az új gép szárnyai, a melyek hosszúságban, magasságban és rekeszes beosztásukban a régiével nagyjában megegyeznek, de csak 70 centiméter szélesek, ennek megfelelően fából készültek.

A gép már teljesen kész, úgy hogy egy szűkebb körű társaságnak volt is alkalma megnézni Saint-Cyrben, a hol a hadügyministerium nagyobb területet bocsátott a feltaláló rendelkezésére. Kipróbálását azonban késleltette az a körülmény, hogy az 50 lóerős motor, bár a multkorinál 1/3-ával könnyebb volt, nem bizonyult elegendőnek a megkivánt, óránkint legalább 70 kilométernyi sebesség elérésére.

Újabb 100 lóerős motorral felszerelve márczius 15-ére volt az első kisérlet kitűzve, de a rossz idő s főleg a felázott talaj miatt el kellett halasztani, mert úgy is lehetetlen lett volna ily nagy sebességet elérni s még megkisérlése is veszedelmes lett volna gépre, egyaránt.

A jövendő kisérlet elé, mint a mely tán a repülés századának hajnalhasadását fogja jelenteni, méltán nézhet érdeklődéssel az egész művelt világ. De nem hallgathatjuk el aggodalmunkat sem.

Az ugrás 80 m˛-ről 14-re és óránkint 40 kilométeres sebességről 70-80-ra nagyon is merész, szinte kihivóan vakmerő, mint már maga az is, hogy Santos ezúttal majdnem közvetlenűl a legalább is 100 kilós motor alatt fog helyett foglalni. Ily körülmények között például semmi esetre sem lehet majd megtenni azt, a mivel okt. 23-án segített magán, a mikor a gép oldalbillenései miatt egyszerűen elállította a motort, úgy hogy a gép hirtelenül „esve” ért földet.

A sebesség megkétszerezése ugyanis megnégyszerezi az eleven erőt, a földi nehézségerőt pedig a kisebb felületek nem mérséklik annyira, mint a régiek. Ezeket tekintetbe véve félni lehet, hogy még a sikerült leszállás sem fog oly „simán” menni, mint azelőtt a kevésbbé sikeres és a gép legkisebb balesete is könnyen végzetessé válhatik.