Az olympiai előértekezlet m. t. Elnökének.

BUDAPEST.

A m.t. Elnökség öt szövetség nevében kegyes volt engem a mai előértekezletre meghívni. Fogadja és fogadják ezért a felette megtisztelő bizalom-nyilvánításért köszönetemet.

Engedjék meg azonban, hogy közösen és önzetlenül képviselt ügy érdekében a napirend előtt felszólalhassak, m. p. kötelező távollétem folytán írásban.

Mikor a MOTESz.-nek márczius 22-én tartott ülésén több oldalról az az eszme merült fel, hogy a MASz által összehívandó ülésen egyrészt ennek az ülésnek szabályellenes egybehívása, másrészt az én mellőzésem napirend előtt szóvá tétessék, utalva arra, hogy az én személyemnek bevonása a vitába ujabb nehézségeket fog támasztani, nagyon kértem a reám vonatkozó sérelem mellőzését.

Ez a sejtelmem a márczius 27-én folytatott tárgyalások során beigazolást nyert; a MASz ujabb különválásával, megengedem, hogy akarata ellenére elárulta, mily őszintén törekszik a szövetségi béke helyreállítására; előttem pedig utólag bebizonyította, hogy az én éppenséggel nem népszerű személyem egyik fő ütköző pontja a most megindult olympiai mozgalomnak.

Ugyanakkor a ma egybegyűlt öt szövetség közösen több határozatot hozott, így azt is, hogy engem a mai előértekezletre meghívnak. Ezt én a legnagyobb hálával fogadom, mert ezen megtiszteltetésben oly elégtételt látok, mely engem teljesen kárpótol a MAC.-cal és a MASz-szal egy évtizednél tovább s teljesen egyedül vívott küzdelmekért.

Ezzel az elégtétellel, mint férfi s mint a nemzetközi olympiai bizottság magyarországi tagja, teljesen beérem, de belőle – ugy érzem – a konzekvencziákat is le kell vonnom. Egyik minapi czikkemben (Sport-Világ márczius 24.) az olympiai béke helyreállítása érdekében az ellenpárt romlatlan sportérzékére és hazafiságára appelláltam. Amint a tények mutatják, sajnos hiába. Ámde ugyanezeket az elveket magam részére is kötelezőknek vallom. Amikor tehát azt látom, hogy az ellentábornak a londoni olympiád és az én nemzetközi tagságom arra jók, hogy abból tőkét kovácsoljon hatalmának öregbítésére, engem fegyverül használjon fel a már előbb dult harczban s személyemet legsajátabb czéljaira olcsó botránykövül akar értékesíteni – reám mint a szövetségeken kívülállóra ismét csak egy kötelesség hárul; ujabb kísérlet a béke helyreállítására, melynek részemről immár utolsó s legerősebb eszköze: távozásom s lemondásom a nemzetközi bizottságban alapítása óta elfoglalt tisztségemről.

Mandátumomat tehát önként leteszem a megjelent öt szövetség kezébe. Fogadják el, kérem lemondásomat, melyet azután a körülményekkel egyetemben a nemzetközi bizottság elnökének tudomására fogok hozni. Addig is míg utódomról gondoskodás történik kötelességem tisztemet tovább vinni s ha kívánják, szívesen állok rendelkezésükre. Hogy a zászlót hűtlenül cserben hagytam volna, azzal Önök közül – remélem – senkisem fog vádolni.

A helyzet változott s ha valaha ugy most életkérdés a magyar testnevelés ügyére, hogy az uj alakulást világosan felismerjük. Én a londoni események ötletéből az olympiai békét indítványoztam. A MASz.-nak ez nem kell; ő előbb – ugymond – a szövetségi békét akarja, csak azután jöjjenek az olympiai ügyek. Hogy itt mi készül felesleges magyaráznom; csak utalok arra, hogy a MASz. kivált a mozgalomból s hangoztatja, hogy az olympiai játékok pár excellence atletikai vállalkozás, hogy régi avult (?) szabályzat neki nem kell stb. Mindebből s még sok egyébből látható, hogy most legalább egyelőre – nem az olympiai játékokról van szó, hanem a magyar testnevelés ügynek jövőjéről, arról, hogy igaz és jellemerős alapokon épüljön-e fel, avagy a senkit és semmit nem kímélő féktelen hiuság s uralomvágy legyen-e az egész magyar sportnak mételyező forrása?

Annak beigazolásául, hogy ellentábor milyen fegyverekkel dolgozik ellenem s hogy az olympiai ügyet milyen mederbe igyekszik terelni, legyen szabad csupán a jelenből a következő valótlanságokra utalni, amelyekkel az ő sajtója a közvéleményt és a szakköröket tudatosan megtéveszteni igyekszik.

Állítják a) hogy a mostani szabályzat elavult, ez nem igaz, mert első ízben csakis most kerülne alkalmazásba; hisz 1904 májusában adták ki és az év őszén csak a befejező intézkedéseket lehetett volna megvalósítani (záró-ülés, elszámolás). b) „A szabályzat az érdekelt körök meghallgatása nélkül készült.” Ismét nem igaz, mert az én eredeti tervezetemet, melyet a miniszterium felszólítására készítettem, először a Boncz miniszteri tanácsos ur szobájában Gerenday, Krepelka és Sztankovits urakkal folytatott intim tárgyalások forgatták ki eredeti alakjából, majd az olympiai nagybizottság tárgyalta részletesen és pontonként az összes tényezők hozzájárulásával. c) Végre egy kebelükbe tartozó bajnok író azt írja, „hogy a nemzetközi bizottság tagja ellen az összes sportkörök állást foglaltak.” Ez az állítás ugy viszonylik az igazsághoz, mint 5:1.

Ezekkel az őszinte vallomásokkal gondolom sikerült a m.t. értekezletet meggyőzni arról, hogy az én további közreműködésem egyik legnagyobb akadálya az Önök és a 6. szövetség sikeres együttes munkálkodásának. Hivatkozással a nagy nemzeti ügyre ismételve kérem tehát mondjanak le rólam és engedjék, hogy én is lemondhassak a még hátralevő éveimet s erőmet olyan ügyeknek szenteljem, ahol nem vagyok kénytelen a lépten-nyomon az irigységnek és gyűlölségnek szemérmetlen kifakadásaival megküzdeni.

Kiváló tisztelettel és hazafias üdvözlettel maradván egyébként a m.t. értekezletnek mindig kész szolgája.

Budapest, 1907. április 4-én.

Kemény Ferencz