Alig negyven éve , hogy a Képzőművészeti Társulat kiállítása , szerényen s elrejtőzve a nagy nyilvánosság elől, a Tudományos Akadémia palotájának negyedik emeletén húzódott meg s csak minden két-három évben újították fel a kiállítás anyagát. Minő óriási haladás azóta! Kiállítás kiállítást követ s négy művészeti egyesület siet, csaknem havonta, a közönség azóta fokozódott kivánalmait kielégítni.

Szinte azt mondhatnók, kissé már sok is a jóból. A túltengő kínálat már rendesen a kereslet rovására szokott lenni. A hetvenes évek elején , közvetlen a bécsi nagy Krach előtt az európai művészeti góczpontokban roppant nagy volt a kereslet a műkereskedők részéről, főleg modern képek után.

Minden több-kevesebb ügyességgel befestett vásznat megvásároltak és siettek értékesíteni. Fiatal kezdők, kik még alig tudtak az ecsettel bánni s előképzettségük is igen fogyatékos volt, már derűre-borura vásárra dolgoztak, elhanyagolva tanulmányaikat. E mellett, látva a jó keresetet, hivatalnok, tehetségtelenek is tódultak a művészi pályára, mint hajdanta az aranyásók Kaliforniába. A hetvenharmadiki év a múlt században aztán végét vetette mindeme vállalkozásoknak, a bécsi nagy tőzsdekrach által.

Kisebb-nagyobb műkereskedők egymás után hagyták el üzleteiket s kezdők és már haladottabbak a művészet terén, siettek más pálya után nézni. A művészet még a nagy s teljesen erős pénzügyi alapon álló gazdag kultur államokban is javarészben melegházi növény. Minden rázkódtatás, mely a társadalmat éri , elsősorban a művészetekre pusztító hatású.

Hát még egy szegény országban, mely a nagy terhek alatt nyögve, nehezen él máról holnapra. Lelkiismeretbe vágó dolog s erősen bírálható, vajjon czélszerű-e ily rohamosan erőltetni a termelést? Mert igen valószínű, hogy egyszer csak teljesen meddő lesz a talaj s a termelő siralmasan nézhet értéknélküli árúczikkeire.

Hogy a szellemi részt tekintve, mennyire káros az ily hajsza a produkczióban , azt tapasztalhatjuk évről-évre a Műcsarnok nagy kiállításain. Vannak bizonyos festők, kik már úgy megszokták az ilyféle vásári munkát, hogy magasabb szinvonalon állót alkotni egyáltalában képtelenek. Olyanok, mint a szinházi asztalos, ki félóra alatt összetákolja hamarosan, a mi a szinparda kell, de ha fél napot adnak neki a dolgához, akkor se csinál jobbat.

A valódi művészet alkotásaihoz komoly elmélyedés kell, lelkiismeretes foglalkozás a tárgygyal. E nélkül a ma vagy holnap divatjának termelt, selejtes tákolmány lesz a műből. A művész csak úgy haladhat , ha minden erejét felhasználva , igyekszik művében a képességének megfelelő kvalitásokat érvényre juttatni, melyeket gondos tanúlmány s érett megfontolás után jónak itélt.

Az ily alapon dolgozó művészek nyújthatnak reményt arra, hogy egykor küzdelmeinek eredményeként önálló nemzeti művészetről lehessen szólani. Léha, felületes, kapkodó munkákkal boldogulni akaró egyének csak lejárathatják s kiölhetik idővel a művészet iránti meleg érdeklődést és szeretetet, mely csak legújabban kezd fejlődni a mi művelt közönségünkben.

A Műcsarnok most megnyiló tárlatán Benczúr Gyula, a reprezentativ arczképek kitűnő mestere, Szalay Péter arczképét állította ki. Mindazok az előnyei a mesternek , melyek őt a művészi alkotás magaslatára emelték, föltalálhatók e műben is.

Szellemesen s fölötte érdekesen mutatja az oszlop alján levő Mercur-alak s a föléje helyezett okmány a posta és távirda elnökigazgatójának hivatalos jellegét. A mester egykori jeles tanítványától, Boruth Andor saját arczképét látjuk. Finom, meleg, szürke tónusokban, az arcz és kéz igen jól domborítva, széles ecsetkezeléssel, érdekes felfogásban van a kép megfestve.

Színes jelmez-alakkal, világos, erőteljes szineivel kelt figyelmet Jávor Pál, a fiatalabb művész-nemzedék kiválóan tehetséges tagja. A régebbi művész-nemzedék egy másik jelese, Skuleczky Döme, egy rézöntő-műhelyben dolgozó munkást festett, sötét szinezettel, alapos tanulmánynyal.

Hegedűs László templomjelenete érdekes folt hatású, biztos rajzú női alakot mutat, a nála megszokott széles és virtuóz ecsetkezeléssel. Juszkó Béla „Ménes az itatónál”, élettel és mozgással telt kép, mely a mester tehetségét a legelőnyösebben juttatja érvényre. Bruck Miksa finom szinhatású kisvárosai utcza – részletével köti le érdeklődésünket.

Kritikus.