A szőlőtenyésztést hazánkban még csak nemrég is csupán borkészítés szempontjából üzték, mignem rájöttek, hogy a csemegeszőlő termelése is rendkivül fontos, mert a jó szőlőt nemcsak a hazai nagyobb városok fogyasztói, hanem a külföldiek is egyre fokozódó mértékben keresik és jól megfizetik.

Azelőtt a francziák, olaszok, spanyolok árasztották el terményeikkel a legnagyobb külföldi piaczokat, most azonban már hazai termelőink is sikeresen versenyeznek velük s e révén évenkint igen tekintélyes összegek áramlanak be az országba. 

Hazai termelőink azonban a csemege szőlővesszőt egyszerűen a külföldről – Francziaországból – hozatták be, azzal telepítettek, azt tenyésztették tovább; s ez a magyarázata, hogy legismertebb csemegeszőlőink nagyrészt csupa franczia nevüek ( Chasselas, Madelaine, Muskat, stb.), de az, hogy új – de a régieknél jobb – fajtákat is keresztezés és magvetés által elő, mint ezt pl. a franczák széltére gyakorolják, csak elvétve jutott egy-egy kiválóbb szőlészünknek eszébe, s így e tekintetben folyvást a külföldiek járszalagán, gyámkodása alatt maradunk. 

Ezen állapot jobbraváltoztatásának egyik uttörője lett Mathiász János, a kecskeméti Katonatelep tulajdonosa, a kinek pompás szőlői a gyümölcskiállításokon méltó feltünést keltettek úgy a nagy közönségnél, mint a szakembereknél, míg a biráló-bizottság a legnagyobb kitüntetéseket itélte neki. 

Katona-telep most a legnevezetesebbek közé tartozik nemcsak a hazában, hanem a külföldön is, nevezetesen a mi a fajtában való gazdaságot illeti.

Mert nem kevesebb, mint 1600 fajta tenyészik itt együtt s e tekintetbe aligha páratlanul nem áll világszerte. És e fajták közt számos új van, melyeket Mathiász állított elő a melyek számát még most is folyvást nagy buzgósággal szaporítja.