A tengeri kereskedés oly fontos tényezője a népek jólétének, hogy manapság minden nemzet a legnagyobb erőfeszítéssel arra törekszik, hogy abból minél nagyobb részt hóditson el magának; voltakép a világot másfél évig feszültségben tartott japán-orosz véres háború is a körül forgott.

Sőt vannak országok s ezek közt hazánk, melyek földrajzi fekvésük és ethnographiai viszonyaik folytán azon veszedelemben forognak, hogy szabad tengeri kereskedés nélkül idők multával állami függetlenségüket is elveszítenék.

Igen természetes tehát, hogy a hajók lévén a tengeri kereskedésnek hordozói, a hajóépitészetet általános érdeklődés kiséri. Ezen a téren egy századon át Anglia vitte a vezérszerepet, sőt az utasoknak és kivándorlóknak szállításában úgyszólván monopóliuma volt.

Azonban az utolsó harmincz év, t. i. a birodalom megállapítása óta, a németek oly nagy tudással és lankadást nem ismerő erélylyel vették kezükbe egyéb iparágak közt a hajóépitést is és másfél évtized óta annyira vitték hajóik tökéletesbítését, hogy az utasok és kivándorlók szállítását Amerikába s egyéb világrészekbe, legalább az európai kontinensről, már nagyobbrészt német hajók közvetítették.

A Deutschland atlanti gőzössel már utólérték a legelső angol gőzösöket, sőt a legutóbb épült Kaiser Wilhelm II. gyorsaságban már túl is tett azokon s általában a szakembereknek az volt a véleményük, hogy e hajóval elérték úgy nagyságban, mint gyorsaság tekintetében a legvégső határt.

Nem csoda tehát, ha százados felsőségüket e téren féltvén, felocsudtak végre az angolok s a Cunard Line társaság, Anglia e legrégibb, nálunk is jól ismeretes tengeri gőzhajózási vállalat, hogy háttérbe szorítását megakadályozza, fölvette a harczot és megrendelte a közelebb vízrebocsátott Lusitániát.

Ez a korszakalkotó gőzhajóóriás sikeresen szállt le e napokban csuzdájáról a Clyde torkolatában a tenger vizébe, kisérve a világ minden tengeralattjáró népének élénk érdeklődésétől, és rengeteg méreteinél, valamint súlyánál fogva vízrebocsátásának művelete ugyancsak próbára tette az angol tengerészeti mérnökök ügyességét.

A tengeri óriás hoszsza 785 láb, tehát 78 ½ lábbal haladja túl a Kaiser Wilhelm II., e leghatalmasabb eddig épült óczeánjáró gőzösét. Szélessége 88, teknőjének mélysége 60 és fél láb. Tartalma 32,000 tonna, vízkiszorítása pedig 33 láb merülésnél, tehát közepes rakománynál 38,000 tonna.

Úgy szélessége a Lusitániának, mint belső mélysége nagyobb minden más hajóénál, minélfogva egy födélzettel többel, tudniillik nyolczczal lehetett a hajót ellátni az utasok nagyobb kényelmére, a nélkül, hogy ez az úszó város állóságából veszítene. 33 lábnál mélyebbre azonban, tekintettel a kiindulási és érkezési kikötők mélységeire, nem fogják megrakhatni. Legérdekesebb tulajdonsága: óránként való sebessége, mely 25 csomót (46 ź kilométerter) tesz ki, tehát két csomóval gyorsabb a Kaiser Wilhelm II. sebességénél.