Egy bécsi lap elmond néhány esetet, a melyek még a vámkonfliktus előtt történtek és a melyekben a szerb kormány a magyar ipar mellőzésével, német gyárakat favorizált. 

Április havában történt, hogy a szerb államvasutak 150 vasúti kocsira hirdettek verseny tárgyalást, Ausztria és Magyarország összes vaggongyárai kartelt kötöttek és a Győri Első Magyar Vaggongyár nevében nyujtották be ajánlatot. A külföldi gyárak nem vettek részt a versenytárgyaláson.

A versenytárgyalás napján az osztrák-magyar kartel egyedül állott.
A szerb kormány azonban visszautasította a magyar gyár által benyujtott igen méltányos ajánlatot, daczára annak, hogy a Győri Első Magyar Vaggongyár gyártmányai Bulgáriában kitűnően beváltak. A szállítást tényleg német gyárra bizták, a mely a versenytárgyaláson nem is vett részt.

Ez év márczius havában versenytárgyaláson a Weisz Manfréd féle budapesti nagygyáros czég kapta meg a szerb állami telefon részére szükséges szinicium-sodrony szállítását. A Weisz-czég nemcsak a legolcsóbb ajánlatot nyujtotta be, hanem a mellékelt szakértői bizonylatok szerint a legjobb minőségű árut is ajánlotta.

Mindamellett nem a rendes úton bizták ezen szállítást a magyar czégre, hanem a szerb kormány a radikális párthoz tartozó egyik agitátornak adta át a szállítást azzal a feltétellel, hogy Németországban fog találni oly czéget, a mely ugyanoly feltételek alatt vállalja el a szállítást, a milyenek mellettt hajlandó volt a Weisz-czég a szállítást eszközölni.