Sajátságos tollharcz folyik mostanában a németországi és a Vatikán sugalmazott sajtója közt, a miből joggal arra kell következtetni, hogy a hatalmas birodalom és a szentszék közt nemcsak elhidegülés állott be, de valósággal éles ellentétek merültek fel. Egy naczionálista franczia ujságiró a minap azt irta, hogy a pápa Francziaország bosszantására Németországgal szövetkezett. Ez a hiresztelés alkalmul szolgált a vatikáni köröknek, hogy Németország iránt táplált ellenséges érzelműket nyiltan kifejezésre juttassák. Az általuk sugalmazott „Vera Roma” czimű lapban éles czikk jelenik meg, a mely magasztalja az elszásziaknak a németek germanizáló politikája ellen kifejlett ellenállását, azután így folytatja:

„A pápa nem vazallusa a német császárnak, sőt azt is állíthatjuk, hogy X. Pius pápa nem viseltetik valami nagy szimpátiával ez iránt az eretnek-fejedelem iránt, a ki azt hirdeti, hogy mindenki iránt türelmes, mégis üldözi birodalmának katholikus lakosait és nem tűri, hogy a lengyelek az ő nyelvükön imádják Istent. A német birodalomban imitt-amott még folyik a kulturharcz. Ez maga is eléggé bizonyíthatja, hogy a Vatikánnak Németországgal szövetségben Francziaország ellen való összeesküvése lehetetlen. Az elszásziak meg lehetnek róla győződve, hogy a pápai szentszék sohasem fog szövetkezni a germán sovinizmusban elvakult német czentrummal.”

A német sajtó, még a hivatalos ujságokat sem véve ki, kikel e sértő hang ellen, amely bele akar kötni a német császárba. Egy tekintélyes liberális lap ezeket irja: „Ennek a pápai elbizakodottságnak természetesen első sorban Róma előtt meghunyászkodó kormányunk az oka. Az ilyen viselkedést egyetlen egy nép sem tűri meg más hatalom részéről, annál kevésbé egy hierarchikus testület és ennek feje részéről. Ha a pápa folytatni fogja a lengyel és birodalmi irredentistákkal való barátságát, akkor meg fogják találni a berlini külügyi hivatalban azt a nyelvet, amely már más pápának is sok álmatlan éjjelt okozott.”

De ebben a hangnemben irnak a német kormány által sugalmazott lapok is, világos jeléül annak, hogy Vilmos császár szakított a régi politikával. A császár közeledett Francziaországhoz és Olaszországhoz kedvére is akar járni, amely sohasem nézte jó szemmel Vilmos császár udvarlásait a szentszék irányában.