Mozgó lépcső

1906 | November

A falvak lakosságának a városokba, különösen pedig a fővárosokba való tolulása, – a melyről a nemzetgazdászok jogos aggodalommal mondják, hogy a nemzeti erő gyengülésével jár – a forgalom terén oly szükségleteket teremtett, a melyekről a régi jó időkben nem is álmodtak volna.

A népességnek ez a túlsűrűsödése helylyel közzel szükségképpen torlódáskora vezet, a melyeknek kikerülése ma már majdnem minden nagyobb városban földalatt vagy magasan járó közuti vasutakat tett szükségessé. De bizonyos helyeken, bizonyos időkben mégis majdnem elkerülhetetlennek látszik a torlódás. Így a szinházaknál, hangversenytermeknél stb., különösen az előadások végeztével, raktárakban, gyárakban, a munka kezdetén és végén, angy árúházakban, sokszor egész nap, különösen például karácsony táján; mindig nagyobb és nagyobb lesz a tolongás, mert a lakosság sűrűsödésével a méretek óriásilag megnagyobbodtak.

Sőt maguknál a nagy földalatti vasutaknál is, mint például a párisi Métropolitain-nél, hihetetlen embertömegek gyülemlenek össze este, reggel, a mint a műhelyekbe, gyárakba, hivatalokba, iskolákba stb. mennek vagy onnan jönnek.

Ily körülmények között az egyszerű lépcső már nem tud hivatásának kielégítően megfelelni. A kényelmes, jó, széles lépcső aránylag igen sok helyet foglal el; sok lépcső valóságos helypazarlás, holott a hely a lakosság sűrűsödésével mindinkább drágul. Innen van az, hogy pl. a szinházakban rendesen csak a főlépcső széles és kényelmes.

Már a melléklépcsők, különösen az olcsóbb helyek felé, többnyire keskenyek és meredekek. E keskeny, hosszú útvonalon kell aztán száz meg száz embernek rövid idő alatt átmenni, nem csoda, ha kész a tolongás, lökdösés, mely nemcsak kellemetlennek és kényelmetlennek, de bátran veszélyesnek is mondható. Műveit emberek közt természetesen némi türelemmel mindez elkerülhető.

De hiába, korunk lázas tevékenysége, nem tud megbarátkozni a várakozással és a műveltséggel rendesen együtt nőnek a kényelmi igények is.

Már pusztán e kényelmi igények megteremtették a lépcsők helyett használható
felvonókészülékeket (lift), melyek azonban a tömegszállításnál nem jöhetnek tekintetbe. Ugyanis be- és kiszállásra csak 1-1 perczet számítva az útra oda és vissza ½-½ perczet, óránkint mintegy 20 fordulatot vehetünk, a mi egy 12 személyes nagy liftnél is csak 240-240 embert tesz ki, felfelé és lefelé.

De ha egy irányban történik is a szállítás, az sem változtat a dolog lényegén, mert nem lehet pl. 480 embert számítani 1 órára, a mi pedig még mindig nevetségesen csekély volna és képtelen türelmet és fegyelmezettséget igényelne a szóbanforgó esetekben.
Több lift egymás mellett szintén nem jöhet szóba, mert e szempontból elvi hibája a lifteknek, hogy az utazás ideje alatt óriási térség marad kihasználatlanul.

E hibát kikerülendő, mozgó-lejtőket próbáltak alkalmazni, a melyek szakadatlan működésükkel valóban gyorsan tudnak nagy tömegeket szállítani. De ezek mégsem terjedtek el, mert egyrészt kényelmetlenek, másrészt egyes személyek szállításánál túlságosan drága a működésük, ha ellenben csak időszakonként működnek, sok helyet foglalnak el hiába, mert lépcső mégis csak kell mellettük, épp úgy, mint a lift mellett is.

E meggondolások vezették Hocquart franczia mérnököt egy mozgó lépcső megszerkesztésére, mely nemcsak, hogy számítóképesség tekintetében múlja felül az összes eddigi szerkezeteket, de a melynek e mellett még az az előnye is megvan, hogy, ha a gépezet nem működik, közönséges lépcső gyanánt is használható.

E szellemes új találmány első két mintája a párisi Bon Marché árúházban lett felállítva, a hol kifogástalan működésükkel és bámulatos szállítóképességükkel fényesen beváltak. Ezeknek képeit mutatjuk itt be, nagyjában leírva működésüket és szerkezetüket is.

A lépcsőfokok egy-egy sor függőleges lemezből állanak, melyeknek alakját és elhelyezését jól lehet látni első képünkön 2. alatt. E lemezek vastagsága körülbelül 1 cm. és ugynaily széles a köztük levő köz is. Felső széleik pontosan egy vízszintes síkban vannak, úgy hogy e lépcsőfokokon állva, az ember észre sem veszi, hogy nem tömörek.

Mozgás közben természetesen mind egyenletes sebességgel haladnak felfelé, esetleg lefelé és vizszintes helyzetüket a lépcső egész hosszában változatlanul megtartják. Csak felül és alul történik egy fordulás, melyet azonban már a padló a közönség szeme elől elfed.

Hogy e fordulások a közönségnek semmi alkalmatlanságot ne okozhassanak, a padló küszöbe felül is, a lépcső szélességében fésűszerűleg ki van vágva, de úgy, hogy a kivágások a lépcsőfokok lemezeivel állanak éppen szemközt. Alul, e rács egész hosszában és szélességében emelkednek ki felszállásnál lassankint, egymásután az egyes lépcsőfokok.

Az embernek nem kell tehát mozgótalajra rálépni, ami kényelmetlen volna, hanem egyszerűen csak ráállítani a küszöbre és várni, míg a legközelebbi fok felemeli és tovább viszi felfelé. Felérve, a lépcsőfok megtartja vizszintes helyzetét mindaddig, mig teljesen bele nem illeszkedett a felső rácsos küszöbbe és kissé leereszkedve, le nem tette az utasokat, a kiknek azután egy lépést kell már csak tenni előre, hogy biztos talajon legyenek, helyet adva következő foknak.

A mi a gép szerkezetét illeti, a lépcsőfokokat két oldalt egy-egy végtelen láncz tartja mozgásban. Ugyancsak mindkét oldalon sineket találunk, a melyeken minden lépcsőfok 4 kerékkel nyugszik, mint az az első képen 1. alatt az egyik oldalon látható. Az A-val jelölt elülső kerekek tengelyei egyszersmind a lánczhoz is oda vannak erősítve, míg a B-vel jelölt hátsó kerekek függetlenek a láncztól.

Az elektromos motor által mozgatott fogaskerék, mely a lánczot mozgatja, felül van, az alul velő kerék csupán támasztékul szolgál, meg arra való, hogy alulról is meg lehessen gyorsan állítani a szerkezet működését.

A lépcsőfokok mozgását első képünkön a 3. alatti vázlaton követhetjük. – Látható, hogy a kerekek a sínen nyugszanak, de a sín nem halad mindig párhuzamosan a lánczczal, hanem, mielőtt felérne, hirtelen görbül, majd megszakad. Ily módon, mig az A kerék követi a láncz mozgását, B a sín görbületén lefelé megy, ez által megőrzi a lépcsőfok vízszintes helyzetét, mig az teljesen belemegy a rácsos küszöbbe és onnan alászáll.

Ezután kezdődik csak a fordulás, miközben A folytatja útját, míg B majdnem mozdulatlan marad, tehát mintegy a forgás tengelyét képezi. A sin persze még egy kissé folytatódik, nehogy a B leessen. Mielőtt ez bekövetkezhetnék, egy másik, az előbbieknél kisebb kerék jő segítségül, mely eddig nem szerepelt s a mely szintén oldalt van alkalmazva, de kissé feljebb.

Ennek a kerülete épp a kellő pillanatban ér egy alsó segédsínhez, mely őt kezdetben egy íven, majd vízszintesen vezeti addig, míg a láncz mozgása ellentétesen párhuzamossá nem válik a felfelé való mozgással.

E kis kerék tehát ugyanazt a szerepet játszsza alul, mint B a fordulat felső részén. A fordulat befejezése után tehát a segédsínnel együtt csakhamar feleslegessé válik és pedig abban a pillanatban, a mikor A és B elhelyezkedtek az alsó fősíneken, a melyek a felsővel teljesen párhuzamosan haladnak, majdnem egészen a földszintig. De hogy ez az átváltás minden zökkenés nélkül menjen a segédsín még egy kissé tovább is vezeti a segédkereket.

Lefelé tehát a lépcsőfokok éppen teljesen felfordított helyzetben mennek, leérve pedig az alsó fogaskerék körül megint egy félfordulatot kell szendvedniök, hogy ismét rendes helyzetükbe kerüljenek. Ezt az átfordulást nagyjában hasonló berendezés eszközli, mint felül, úgy hogy mialatt a lépcsőfok a rácsos küszöbön áthalad, felső lapja már teljesen vízszintes. Ezen átfordító berendezések megszerkesztése képezte itt éppen a legnehezebb és legérdekesebb technikai feladatot.

E mellett még csak még egy különleges feladat volt megoldandó: a mikor ugyanis a lépcsőfokok a rácsos küszöb elé érnek, gondoskodni kell arról, hogy lemezeik pontosan ennek a kivágásai elé jussanak, mert különben az egész gépezet működése megakadna. E vezetőszerkezet meglepően egyszerű: oldalt a lépcsőfokon (1. kép 2.) egy fog áll ki, mely kellő pillanatban egy fix kerékre támaszkodva, a lépcsőt pontosan a megkivánt helyzetbe tereli.

A lépcsőt mindkét oldalon egy-egy ugyancsak mozgó karfa egészíti ki, mely hajlékony aczéllemezből áll, egyenletes távolságokban elhelyezett támasztórudakkal. Ez a lemez hordja a tulajdonképeni karfát, mely a szokásos alakban parafából készült és plüssel van bevonva. Ezt is a felső kerék mozgatja, míg az alsó csak támasztékul szolgál.

Ez az új, személyszállító felvonógép teljesen kifogástalanul működik és aránylag csekély erőt fogyaszt. Üresen járatva, 3 lóerőt emészt fel, míg egy 70 cm széles mozgó lejtő, hasonló viszonyok között 7 lóerős motort igényel. Ennél ellenben 6 lóerő még az 50 személyt kitevő maximális megterhelésnél is elegendő.

De nem ez az erőmegtakarítás teszi e találmányt jelentőssé, hanem inkább a bámulatos munkaképesség. A szóbanforgó nagy árúházban, a hol bizonyos napokon óriási tömegek fordulnak meg, sokszor volt már alkalom ennek gyakorlati kipróbálására; ismételten szállított már naponkint 15,000 embert, de képes óránkint 4000 személyt is szállítani, a mi oly eredmény, a melyet a közönséges mozgó-lejtők sohasem fognak elérni.

Meg kell még jegyeznünk, hogy a jelenlegi mintákon a lépcsőfokok csak 120 cm. szélesek, a szélességet pedig szükség esetén fokozni is lehet, de nem szükséges. Mert már ez a szélesség is másodperczenkint 30 cm-nyi rendes sebesség mellett 2000-2500 személy szállítását teszi lehetővé, nagy forgalom esetén pedig egyszerűen a sebesség fokozható a rendesnek a kétszereséig.