Írta Alexander Bernát

Eseménynyé avatja az idei műkiállítást a finnek megjelenése. Tudtukkal nemcsak nálunk nem jelentek meg eddig így tömegesen, hanem egyéb nagy középeurópai kiállításokon sem. Hozzánk vonzódnak, minden kiváló nyelvészük tud magyarul és nehány évet itt töltött Magyarországon.

A műveltek ott tudják, hogy nyelvük rokon a mienkkel és úgy tekintenek föl hozzánk, mint előkelő rokonhoz szokás. Mesébe illő, mily vendégszeretettel fogadják a náluk megforduló magyarokat. Most a finn műalkotások reprodukczióit küldték be hozzánk, négy füzetet, csupa magyar fölírással!

Nálunk a török rokonságnak több a híve, pedig, ha választanunk kellene, akkor tekintve a finnek kulturáját, független szellemét és harczi elszántságát, százszor inkább őket választhatnók rokonúl. Ezt mostani kiállításunk is bizonyítja, ámbár a magyar és finn művészet közt se kapcsolat, se rokonság nincsen.

Ez alkalommal le kell számolnunk azokkal, kik művészetünket féltve a külföldi versenytől, roszalják, hogy nehány évi megszakítás után ismét külföldieket hívtunk és befogadtuk. Nálunk, azt mondják, nemcsak az ipar, hanem a művészet terén is a külföldinek becsülete nagyobb, mint a hazainak, azt bámulják és veszik.

Még a magyar művészeket is nehéz volt a magyarosodás útjára vinni, hogy a magyar dolgokat, de még az idegeneket is magyar szemmel lássák és magyar érzéssel fogják föl. Külföldön is, ha a magyar művészet külön termeket kapott, a műbírálók azt vetették szemére, hogy nemzeti karaktere nincs, hogy félig német, félig franczia, a szerint, hogy hol tanúltak az illetők.

Művészetnek pedig, ha élni akar, nemzetinek kell lennie, azaz a művészek juttassák kifejezésre a nemzet érzésmódját és a közönség szeresse azt, a mi az ő lelkéből való. Helyes-e, hogy művészetünknek ezt a magyarosodását külföldi művek kiállításával megakaszszuk, a művészeket és a közönséget megzavarjuk?

Ehhez hozzájárul, hogy ezek a mi régebbi nemzetközi kiállításaink gyakran az ócskaságok piaczának benyomását tették. Nem tüntették föl az európai művészek állapotát, színvonalát, hanem a nagy művészi műhelyek hulladékait,