Irodalom és művészet - Lyka Károly
A képírás újabb irányai. A modern festőművészetet és a nagyközönséget még mindig meglehetősen széles űr választja el egymástól. Még míveltebb és előkelő emberek is értetlenül állanak meg egy-egy modern kép előtt, nem bírják felfogni szépségeit, még kevésbé észrevenni a természettel való szoros kapcsolatát.
Ennek az űrnek a betöltésén a sajtóban már régóta s nagy hatással dolgozik Lyka Károly. Most új könyvében arra vállalkozik, hogy történetileg magyarázza meg a laikus érdeklődőknek, micsoda kezdetekből fejlődött ki s milyen uton jutott a közelmult festészete odáig, a hol most van, mik azok a jellemző tulajdonságok, melyek a XIX. század festészetét a multétól elválasztják s mennyiben jelent ez az uj művészet a fejlődésben haladást.
Ilyen könyvre szükségünk volt, az bizonyos s igen hasznos dolgot cselekedett a Kisfaludy- Társaság, mikor egy pályázatával alkalmat adott Lykának munkája megírására s törekvését pályadíjával és elismerésével támogatta.
Nagyon világosan, tárgyszerűen ismeret meg e könyv mindazzal, a mit a modern művészet megértésre tudni kell; nem elméleti fejtegetéseket ad, hanem úgyszólván a műhelyből, a festő művészetéből fejti ki mondanivalóit.
Bevezetésül a mult század akademikus művészetét jellemzi röviden, kissé tendencziózus szatirával s aztán a nagy kezdeményezőket jellemzi, a kik úgyszólván ujra fölfedezték a természetet s helyre igyekeztek állítani közte és a festészet közt azt a szoros kapcsolatot, melyet az akadémiák művészete meglazított.
Courbetből s a barbizoni festőkből indul ki ez a naturalista irány, naturalizmusa teljessé válik Bastien Lepageban, tetőpontját éri Manet és társai művészetében, aztán az impresszionistákkal lassan átmegy az idealizmusba s a stabilizálásba.
Lyka nem akarta a XIX. század művészetének történetét megírni, csak azt vette fel belőle, a mi czélja – a modern irányok fejlődésének feltüntetése és igazolása – érdekében szükséges.
Ezt azonban oly benső elmélyedéssel, annyi szeretettel s oly meggyőző érveléssel fejtegeti, hogy akárki olvassa is a könyvet, nem zárkózhatik el hatásától.
A nagy közönségnek szól, ezért lehetőleg röviden, egyszerűen és közérthetően igyekszik írni s valóban nincs mívelt ember, a ki folytonos érdeklődéssel ne követhetné magyarázatait.
Tárgyilagosan ír, de nem tud tárgyilagos maradni tárgyával szemben: lelkesedése a szóban forgó művészek és művészet iránt meleggé és közvetlenné teszi stiljét a nélkül, hogy zavaró polemiákba vagy szónoki floskulusokba sodorná.
A művészeket nagy köszönetre kötelezte le Lyka, hogy törekvéseiket ily szerencsés formában igyekszik népszerűsíteni, de lekötelezte a laikusokat is fáradozásával, hogy új művészi élvezetek
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!