Csigát pergető gyermekek -  Mikszáth Kálmán a minap egy kedves apróságot irt a „ Vasárnapi Ujság”-ban arról, hogy miképp lehet az utczai életről megállapítani , hogy hány óra van. Az utczai élet valójában nemcsak óramutató, hanem kalendárium is.

Megmutatja az évszakokat, sőt a hónapokat is, még pedig nemcsak a ruházatban, melyet a járókelők viselnek, hanem különösen a játékokon, a melyeket a gyermekek üznek.

Csodálatos az, hogy a gyermekek, a nélkül, hogy valaki őket erről kioktatná, bizonyos időszakban csak bizonyos játékok iránt érdeklődnek.

Télen és tél végén a búgó csigát pergetik. Mikor a kora tavasz beköszönt, akkor a golyózásnak adnak előnyt. Később a piczkézés járja, a labdázás pedig még később jön nálunk divatba. Ellenben gombozni összel szoktak. És sohasem fordítják meg az egymásutánt.

Nyáron például sohase látni – vagy csak elvétve – csigát pergető gyermeket. A gyermekek bizonynyal nem beszélnek össze erre nézve.

S ha össze beszélnének is bizonyos helyen, nem lehetne megérteni, hogy pl. a debreczeni gyermek miért játszik ugyanazon játékot egy bizonyos időben a kajászó-szent-péteri gyermekkel. S mi okozza mégis ezt az egyidejűséget?

Ezt talán csak az tudná megmondani, a ki megfejtené azt is, hogy miért indulnak egyszerre útnak a darvak vagy fecskék?