A múlt év utólján képet mutattunk be egy kései szüretről, a mely november hónap első harmadában ment végbe egyik jeles hazai szőlészünk, Mathiász János telepén, Kecskemét mellett.

Ezóta olvasóink közül többen kérdezősködtek, mikép lehetséges a szüretet olyan későre halasztani; nem teszi-e tönkre a termést a rothadás, a darázs, stb? 
Ezen kérdésekre a következőkben feleltünk meg. 

A kései szüretelésű szőlő borából magas áron vesznek meg többnyire a külföldre.
Így pl. a Sauvignon-szőlőből készült bor hektoliterje 500 korona, a burgundi fehér 250 korona, a Muskat Ottonel 300 korona, stb. A vevők közt vannak királyunk, a német császár, az orosz czár. 

Minden fényesen igazolja a kései szüretelés nagy előnyét.
Mert Mathiász ilyen borokat bir előállítani, annak magyarázata a szőlőfajok megválogatásán és a jó pinczekezelésen kívül első sorban a kései szüretelésben rejlik. Hiszen ugyanazon a vidéken, ugyanolyan szőlőfajok után s jó pinczekezelés mellett is csak közepes minőségű borokat kapnak azon gazdák, a kik korán szüretelnek. 

Különben a szüretelés idejére nézve nem a naptár az irányadó, hanem a szőlő érési foka.
Ezért nyúlik a Mathiász szüretje is néha 2-3 hétre. A már érett fajokat ugyanis előbb szűri pl. november elején, a többieket pedig az érés sorrendje szerint még később. A fajok természetesen külön táblákba vannak ültetve. 

De mit nevezünk szüretelési szempontból érettnek?
Azt a szőlőt, ami már túlérett. Mert a mint a csemegeszőlő teljesen érett, az még bornak éretlen. Hogy mikor érett meg a szőlő igazán szüretelésre, ennek külső jele az, ha a szőlőszemek rozsdásbarna, illetve sötétkék színt nyernek, a fürt szára némileg megfásodott, a szemek pedig ránczosodni, töpödni kezdenek. A szőlő evésre már ilyenkor kevésbé alkalmas, émelygős édes.