A Curie házaspár nevét, életét, a rádium nagyszerű felfedezését, mely a tudományos felfedezések és kutatások mindenkorra classicus példája marad, olvasóink jól ismerik. Abból az alkalomból, hogy 1903-ban a Nobel-díjban részesültek H. Becquerel-el együtt, sokat foglalkozott az egész művelt világ a Curie házaspár tudományos munkálkodásával.

Életük története külsőségeiben egyszerű. Curie Péter dolgozott a nagy elmék kitartásával és ebben élete párja volt a felesége, Sklodovsa Mária, lengyel származásu tanítónő, akivel a Sorbonne laboratóriumában találkozott, a hol Curie a laboratorium vezetője volt.

E minőségében a pontos mérések mestere lett s ezzel megszerezte azt a bizonyos ítéletet, mely a természet egyik legnagyobb rejtélyének : a radioactivitásnak a kutatására és a rádium felfedezésére képesitette.

A hogy a rádiumot a feleségével fölfedezték, az a czéltudatos természettudományi gondolkodás és következtetés egyik legszebb példája, összemérhető bármelyik nagy fölfedezéssel.

1896 vége felé Becquerel bizonyos phosphoreskáló és fluoreskáló anyagokkal végzett kisérletei közben arra a felfedezésre jutott, hogy az uranium és vegyületei állandóan és minden külső hatás nélkül sugarakat bocsátanak ki magukból, a melyek igen hasonlitanak ugy a kathod, mint a Röntgen-sugarakhoz.

Ezek a sugrak kerszetül hatolnak minden közegen, legyen az akár szilárd, akár cseppfolyós, akár légnemű. 1898-ban Curie asszony fölfedezte, hogy a thoriumnak is hasonló tulajdonságai vannak. Curie asszony ezek után ezt a tulajdonságot radio-aktivitásnak nevezte el, az ezzel a tulajdonsággal biró anyagokat pedig radio-active anyagoknak s ez anyagok sugarát pedig Becquerel-sugaraknak.

Mikor utóbb is a nagy kitartásu asszony folytatta kisérleteit, észrevette, hogy semmi más ismert elemnek nincs radio-activitása, hanem bizonyos érczek is radio-activak, még pedig meglepetéssel tapasztalta, hogy egyesek, mint pl.a joachimthali és más szurokérczek erősebben radio-ativak, mint akár az uranium, akár a thorium.

Ebből világos volt előttük, hogy ha helyes az okoskodásuk, ezt csak egy új az eddigieknél radio-activabb ismeretlen elem okozhatja, mely a szurokérczekben foglaltatik.

Hosszas, kitartó, rendkivül fárasztó éséleselmét igénylő kisérletezéssel sikerült is nekik ezt az uj elemet illetve chlorid és bromidját kis mennyisgében előállitani s annak atomsulyát is megállapítani (225).

Ezt az új elemet nevezték el radiumnak. Ezekívül még egy másik, ettől különböző radio-activ anyagot is kiválaszottak, melyet szintén elemnek tartottak s ezt poloniumnak nevezték el.

A rádium felfedezése közben Curie és felesége az anyagok felismerésére oly érdekes vizsgálati módszereket dolgoztak ki, a melyek magukban is nagyjelentőségűek. A radio-activ anyagoknak e tulajdonságuk alapján ma milliószorta kisebb mennyiségét lehet kimutatni, mint a többiekét a szinképelemzés útján, mely addig a legérzékenyebb módszer az anyag kimutatására.

Azóta Curie a radium tulajdonságainak kutatására szánta kivételes munkaerejét és a sikerek elismerése sem maradt el.

Egyszerű reális gondolkodása csak azokat az elsimeréseket méltányolta, a melyek munkájában elősegitették. A kitüntetéseket nem kereste, de örömmel fogadta s Sorbonne-on a tanári széket és a laboratoriumot, a hol tudományos munkáin fokozott mértékben dolgozhatott.

Nem fiatalon, de teljes erejében érte az ezt a megfelelő munkakört s akkor törte le a legszebb reményeket ez a kegyetlen baleset.

Temetése egyszerűvolt, mint élete. Felesége, a ki néma megadással viselte el a nagy csapást, melyélete, lelke, tudása és sikerei társától fosztotta meg – csak gyermekeivel, és Curie öreg atyjával kisérte utolsó utjában, de velük voltlélekben az egész müvelt világ részvétével, gyászolva az emberi szellem óriási veszteségét.