Május huszonnegyedikén, ugyanazon a napon, a melyen Magyarország legújabb alkotmányos korszakának parlamenti munkája a képviselőház megnyitásával megindult: még egy gyönyörű ünnepe volt a magyar fővárosnak és a magyar királynak.

História, egyházi és művészi ünnepség egyben, mert ezen a napon volt leleplezése az első magyar király és az első magyar szent , Szent István király szobrának Budavárában. Művészi megnyilatkozásában a nemzet hálája nem volt valami nagyon sietős a históriai magyar birodalom megalapítója irányában.

Közel ezer esztendőnek kellett elmúlnia, míg a magyar székesfővárosban az első magyar király szobrot kapott, még mindig az első király szobrot Budapesten. A história adott néhány nagy fejedelmet nekünk: a nemzeti és adózott már szoborral néhány uralkodójának: de e monumentumok közül egyik sem áll Budapesten.

Hollós Mátyás szobra Kolozsvár főterén emelkedik, Mária-Teréziáé Pozsony városának gyönyörű ékessége. Szent István királyunk szobra tehát kilenczszáz esztendőnél hosszabb ideig váratván magára, se késett el attól, hogy minden magyar királyok között szoborban is ő legyen az első a magyar székesfővárosban.