Midőn a nászmenet a Calle Mayor 88. számú házáhozért, miként előrelátható volt, egyszerre megakadt. A királyi pár diszhintaja kénytelen volt a ház előtt megállani s az ott álló emberek láthatták a fiatal királynét, a kinek arcza ragyogott a boldogságtól. Az óriás néptömeg viharos örömrivalgása között, öt perczczel volt két óra után, rövid, éles durranás hallatszott. A következő pillanatban a királyi fogatnak két hátulsó lova összerogyott és vérében fetrengett. A kocsi bakján ülő lakájok egyike széttépett testtel, holtan zuhant le a kocsiról. A kocsi ablakai összetörtek s körülbelűl fél perczig leirhatatlan zavar volt.

Midőn a megréműlt nép egy kisség fölocsudott, látta, hogy a kocsinak azon az oldalán, a mely a polgári kormányzó háza felé fordult, tehát a kocsi jobb oldalán, számos ember halva vagy haldokolva hever egymás fölött. Bent a kocsiban a robbanástól elkábulva ült a király és a királyné. A királyné nászruhája tele volt véres foltokkal és egy pillanatig mindenki azt hitte, hogy ő is áldozata lett a merényletnek. Egy spanyol főút, Cornhuelos herczeg volt az első, a ki a királyi párnak segítségére sietett. Fölrántotta a díszhintó ajtaját, átölelte a királyt s kiemelte a kocsiból.

A király azonnbal visszanyerte lélekjelenlétét s gyöngéden foglalatoskodott feleségével, a ki sirva fakadt. De a királyné csakhamar visszanyerte önuralmát s mielőtt még a díszhintó mögött álló népnek csak sejtelme is lett volna arról, hogy mi történt, a királyi pár már a tartalék-kocsiban ült, a melyen a király parancsára további óvatossági intézkedések megtétele nélkül folytatták az utat a királyi palota felé. A tartalék kocsi Spanyolországban nagy fölvonulásoknál egy régi hagyomány következtében mindig kéznél van; egy esemény emlékére szolgál, a mely a királyi udvarnál néhány száz évvel ezelőtt ment végbe és a nagy fölvonulásoknál ugyanabban a megtiszteltetésben részesül, mint a királyi kocsi.

Husz perczczel két óra után a királyi pár visszaérkezett a palotába. A kastély körül álló nép már akkor tudta a merényletet s mindenki azt hitte, hogy a királyi párt megölték. Alfonz király és a királyné sirva haladtak fel a lépcsőn, később kimentek az erkélyre, hogy megnyugtassák a közönséget, mert minduntalan nagyobb és nagyobb tömeg érkezett azzal a hirrel, hogy a királyi pár meghalt. Az erkélyen a királyné mosolyt erőltetett, de visszatérve a szobába elájult.  Az áldozatok száma már végleg meg van állapítva. Meghaltak huszonnyolczan, a sebesültek száma harminczöt. Városszerte nagy az izgatottság. Az áldozatokat közköltségen temették el.

A vizsgálat kiderítette, hogy a merényletet Londonban készítették elő és az anarkisták azt tervezték, hogy ha sikerül a királyi párt megölniök, kikiáltják a köztársaságot és a forradalmi kormányt. A terv az volt, hogy a templomban követik el az első bombamerényletet s annyi dinamitot fognak fölhalmozni, hogy a királyi esküvő ötven fejedelmi vendége is elpusztuljon. A madridi nép első nap nem akarta elhinni, hogy a merénylő spanyol és a külföldieket mindenütt fenyegették. Több angol vendéget tettlegesen bántalmaztak.