Az érettségi vizsgával baj van minden esztendőben és a bajban - akármilyen természetű - szinte minden alkalommal a puskáé a cselekvő szerep. Egyszer a komoly puskáé, azé, a melyik gyilkol, máskor meg az iskolai puskáé, a melynek némely helyen más neve is van, de a rendeltetése mindenütt hasonló.

Az, hogy valami suskus segedelmével lendítse át a gyönge szárnyú diákot a vizsga meredélyein. Az első puska akkor csinál bajt, ha elsűl, ez a második meg akkor, ha nem sűl el: de bajt, veszedelmet, botrányt és ártalmat okoz mind a kettő.

Nem múlik minálunk esztendő, hogy az érettséginek ne legyenek halottjai és sbesültjei, sebesültek alatt azokat értve, a kiket a második fajta puska el nem sűlése térít le egy esztendei ismétlés- vagy egy új vizsga porondjára.

Ez a sok kalamítás a kérdések, még pedig a fájdalmas kérdések csoportjába hurczolta be a vizsga, főként pedig az érettségi vizsga dolgát, a mi a diákokon kívül a szülőket is erősen foglalkoztatván, kell, hogy foglalkoztassa a paedagogusokat is.

A kik a bajok okát az intézményben látják és ennélfogva ellenségei az érettségi vizsgának, azzal argumentálnak, hogy ez a vizsga ártalmas, mert fölösleges.

Az iskola nyolcz esztendő alatt eléggé megismertette a diákot és ha a kapuig eresztette, nincs értelme, hogy még egyszer próbára tegye, rászabadítván a véletlenséget is. A másik felfogás viszont azt veti ellen az argumentum ellen, hogy a melyik diák nyolcz esztendőn át hűségesen és lelkiismeretesen végezte dolgát, annak ez az utolsó próbatétel nem veszedelem.

A dolog bonyolultabb, mint a milyennek első pillanatra látszik, mert a kérdés területe pusztán az érettségi vizsga dolgánál sokkal szélesebb. Az iskolának és az életnek egymáshoz való viszonya még egészben alapos rendezésre szorul, mert ez a viszony addig harmonikusnak nem tartható, míg a boldogulásnak föltételei is nem lesznek harmonikusak az iskolában is.

Az pedig bizonyos, hogy ez a harmónia ma még nincsen meg. A kik az iskolában jelesek, bizony nyakra-főre buknak az életben, sok mindig kitűnő diák kap elégtelen osztályzatot az élet első próbáján és sok szekundás diák kap az élet nagy iskolájában kitűnő bizonyítványt. Ez az ellentét csak akkor fog megenyhűlni, ha az iskolát és az életet, mindkettőnek rendjét egyazon erkölcs törvényei szabják meg.

A kinek sikerüni fog ezeket a törvényeket kodifikálni, az óriási dolgot mível, mert megcsinálja az emberi boldogulás kódexét. Akkor azután a vizsga se lesz félelmetes többé és egy épeszű diák se használ majd se ilyen puskát, se amolyan puskát, mert a boldogulás tudományára a leglustább diák is kiváncsi.