Dtum
Login with Facebookk
1906 | Június

Ausztria gazdasági önzése

Ha egy ország évekig tartó válságot élt át: a teljes kibontakozás munkája se történhetik meg pillanatok alatt.
A rendkívüli helyzet halomba gyűjti a szokatlan és kényszerű intézkedéseket, a melyek azután még egy ideig sok munkát adnak, míg helyükben az állapotok természetes rendje és rendelkezése érvényesül.

És ezúttal a hosszú válság végén nem is a régi állapotok visszaállításáról, hanem az új rendnek az életbeléptetéséről van szó a politikai helyzet egészterületén, nemcsak romoknak és törmelékeknek eltakarításáról, hanem jogi berendezkedésünk épületének megujításáról, alkotmányos biztosítékának megerősítéséről és megszaporításáról. 

El lehettünk tehát készülve arra, hogy ennek a munkának a lefolyása a mi sajátos államjogi helyzetünk mellett zavartalan és minden akadály nélkül haladó nem lesz.
Ausztriában mindig gyűlölködve és palástolhatatlan féltékenységgel néztek minden olyan törekvést, a mely a magyar államiság közjogi teljességének irányába munkált és vezető magyar politikusok munkájának és erélyének nagyon jelentékeny része e gyűlölködés és féltékenység leküzdésében vagy megzabolázásában kopott el.

A magyar államiság teljes érvényesülése ellen folyó históriai osztrák törekvés két érdek forrásából táplálkozik. 
Az egyik érdek mindig nagyhatalmi tekintély palástjába burkolózva jelentkezik. Ebben a palástban azonban az összbirodalmi szellem ezerfejű sárkánya rejtőzködik, s melynek hasztalan vágták le kilencszáz fejét, legalább száz van még neki.

Az osztrák politikusok egy része, még pedig magas összeköttetéseinél fogva igen erős számításba veendő része lelkében mindmáig nem tudott megbarátkozni azzal a helyzettel, a melyet Ausztria és Magyarország között Deák Ferencz nagy alkotása teremtett. Ezek fanatikusai az egy Ausztria eszméjének, a mely az önálló Magyarországot komolyan elismerni egyszerűen – képtelen. Ez a szellem az alkotmányos élet levegőjében munkaképességében erősen megbénult, lappangásra volt kényszerítve; de a közelmúlt sötét korszakában bátorságra kapott és bizonyára fáradságba fog kerülni, míg vissza lehet kergetni az odújába. 

A másik érdek, a mely ennek természetes szövetségese: a gazdasági önzés, az a fölfogás, a mely megszokta Magyarországot Ausztria teljesen kiszolgáltatott piaczának, valósággal gyarmatának tekinteni.

Nem is évtizedeken, hanem évszázadokon át Magyarország minden esztendőben sok száz meg száz millióval adózott az osztrák iparnak, az osztrák kereskedelemnek és az osztrák kapzsiságnak, a melyet a vámközösség megóvott minden más idegen versenytárstól. Ilyen körülmények között nagyon érthető, ha az osztrák ipar és kereskedelem, szóval a gazdasági érdekeltség óriási tábora hajlandó az ördöggel és a pokollal is szövetkezni, hogy ez a nekik ideális állapot valamiképen véget ne érjen.

Az önálló vámterület nemcsak a föltétlenül óriási módon föllendülő magyar ipar konkurencziáját állítaná eléjük.
De a vámtételek dolgában való független rendelkezés megszüntetné kiváltságos helyzetüket a külföld iparos államainak versenyével szemben is. Ez a magyarázata annak, hogy a hányszor a gazdasági kérdések napirendre kerülnek, valóságos idegesség szállja meg az osztrák politikusokat és nem riadnak vissza olyan álláspont elfoglalásától sem, a melyet semmiféle törvény és semmiféle jog se támogat. 

Ezeknek az érdekeknek szomorú szövetségese az osztrák külpolitika tehetetlensége.
A külpolitika modern hivatása az manapság, hogy a nemzetek termelésének piaczot szerezzen. Minthogy azonban az osztrák külpolitika, a mely fájdalom, a mienk is lenne, tehetetlenségében erre képtelen, minden erejével azon van, hogy gyarmatok helyett Magyarország gyarmati kiszolgáltatásával kárpótolja az osztrák ipart és kereskedelmet. Ezért borzasztó veszedelem reánk és ezért átok rajtunk a külpolitika mostani vezetőinek gyöngesége és henye tehetetlensége. 
Mindezekből nyilvánvaló, hogy az új rend teljes érvényesítése a gazdasági kérdések területén is nehéz munka lesz.
És ez magyarázza azt is, hogy máris összeütközések akadályai zudulnak az alkotmányos új kormány útjába. De erős a bizalmunk, hogy ezek az akadályok le fognak győzetni, mert tapasztalhattuk, hogy nincs olyan erő, a melyen az összetartó nemzet egységes akarata diadalt aratni ne tudna.

A nemzet pedig most oly egységes, mint a milyen évtizedek óta nem volt és mert megismerte, hogy ebben mekkora ereje él, bizonyára nem fog a maga meggyöngítésére törekedni.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A miniszterek eskütétel után távoznak a Burgból Az uj kormány fogadása a Nyugati pályaudvaron Magyar politikusok tárgyalása Bécsben
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98