Magyarország legnagyobb jégpályáján, a városligeti tavon az alatt a néhány nap alatt, a míg kitartott a téli hideg, vígan folyt a korcsolyázás, az ország hidegebb éghajlatu vidékein pedig folyik még most is. Ha tekintetbe veszszük, hogy tulajdonkép csak a hatvanas években kezdett nálunk a korcsolyázás általánosabban elterjedni, azt kell mondani, hogy máris szépen felvirágzott, még pedig nem csak mint egészséges mulatság, hanem mint sport is, verseny dicsőség szerzésére való kedvező alkalom. Műkorcsolyázóink e téren is, mint a legtöbb más sportban, nem vallanak szégyent, sőt nem egy szép sikert is arattak külföldi versenyeken is.

Köztük Földváry Tibor öttevényi földbirtokos néhány évvel ezelőtt Európa műkorcsolyázó-bajnokságát szerezte meg a versenyző német, angol, svéd, norvég, svájczi, hollandi és oroszországi műkorcsolyázókkal szemben.

Földváryn kívül mesterek voltak Porzsolt Gyula és Tergovcsics Jenő is, míg a most is szereplő műkorcsolyázók közül kiválnak: Dezső Arthur, dr. Márkus Jenő, Meszléry Tivadar, ifj. Urbány Sándor, kik ritka tökélyre vitték a műkorcsolyázást. A hazai korcsolya-sport vezéregyesülete, a budapesti korcsolyázó-egyesület nemrég elhunyt érdemes elnökének Busbach Péternek emlékére jubileumi emlékversenyt létesített "Magyarország gyorskorcsolyázó bajnoka" számára, pompás kivitelű vándordíjjal: ugyancsak Benke Gyula alapító tag nevére "Magyarország műkorcsolyázó bajnoka" czímmel létesített jubileumi emlékversenyt.

A magyar hölgyek is nagy buzgalommal tökéletesítették több évi gyakorlat után a műkorcsolyázást és a jégen való keringőzést. Évek óta előljár ebben Lónyai Margit grófkisasszony bámulatos gracziózus tánczművészetével, továbbá Tóth Angela és Kronberger Lili kisasszonyok; az utóbbi az idei stockholmi északi játékoknak a nők részére kiírt műkorcsolyázó-versenyében kilencz versenyző közt második lett.