Az iskolai rajz tanítás, mint az egész világon, legújabban nálunk is nagy átalakuláson megy keresztül. Szakít a stilizált minták, arabeszkek, rozetták, mértani formák hideg többnyire éretelem nélkül való másolásával s a természethez fordul, azt igyekszik a gyermekekkel megfigyeltetni és ábrázoltatni.

A gyermek rajzolja azt, a mit maga körül, othonában, az iskolában , a természetben lát s ha rajza naív és kezdetleges, az sem baj, annál inkább utat a gyermekek benső lelki életének megfigyeléséhez s idővel a gyakorlat révén úgyis tökélesedik.

Erről a tárgyról szól Nagy László tanítóképző-intézeti igazgató füzete : az irodalom s saját tapasztalatai felhasználásával lélektani alapon fejtegeti azt a lelki folyamatot, mely a gyermekben végbemegy, mikor valami előtte levő vagy emlékezetében élő tárgyról rajzot készit.

Régente az efféle „ firkálásért” még meg is büntették a gyermeket, - a mai tudomány mint érdekes adalékot használja fel és értékesíti.