Az ipartörvény rendelkezése szerint a munkaadó felelős a munkást a rábízott munka teljesítése közben ért balesetért, ha bizonyítást nyer, hogy a baleset a munkaadó vétkességéből származik.

Ezt a törvényt a Kuria egy idő óta mindig máskép magyarázta, ugy, hogy most már , a sok magyarázat után, elért oda, hogy a törvényes rendelkezésekkel teljesen ellentétes joggyakorlatot honosított meg, felállítván azt a tételt, hogy a munkást a reá bízott munka teljesítése közben ért sérülés folytán beállott kárért mindig és minden esetben a munkaadó felelős, hacsak ő nem bizonyítja, hogy a sérülést a munkás saját vigyázatlansága vagy hanyagsága folytán érte.

Az uj joggyakorlatot pregnánsan fejezi ki a Kuria 1905. okt. 20-án 919/905. sz. alatt hozott itélete, mely a törvényszékeknek és a táblának elutasító itéletét megváltoztatta s a munkaadó kártérítési kötelezettségét megállapította a következő indokolással: 

Minthogy ezen tényállás szerint a felperes, mint az alperes czég gyárában alkalmazott gépész, a reá bizott munka teljesítése közben sérült meg s ennek következtében egyik szemét elveszítvén, munkaképessége korlátoztatott, ami által kárt szenvedett.

Minthogy a munkást a reá bizott munka teljesítése közben ért sérülés folytán beállott kárért a munkaadó felelős, hacsak nem bizonyítja, hogy a sérülés a munkás saját vigyázatlansága vagy hanyagsága folytán érte s minthogy alperes a per során nem hozott fel és nem bizonyított oly tényeket, amelyekből megállapítható volna az, hogy a felperes sérülése a felperes saját vigyázatlansága vagy mulasztása folytán állott be: mindkét alsobíróság itéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett.