Finn véleménynyel Magyarországról
- Levél Helsiugforaból –
Távol a hazától, idegen emberek közt, mily örömmel hallunk megjegyzéseket saját nemzetünkről, különösen ha kellemesek!
Finnországi utam folyamán érdeklődve figyeltem és feljegyeztem mindazokat a beszélgetéseket, melyek rólunk szóltak és sok jót és szépet hallottam a magyarokról. Ide utazásomkor volt alkalmam más nemzetek rokonszenvét is tapasztalni.
Igy a hajón, ebéd után, mikor mindenki a fedélzetre sietett, láttam, hogy egy orosz nő a kabátja felvevésével bajlódik s bár már sokan haladtak el mellette, senki sem segített neki.
Odaugrottam és felsegítettem a kabátját. E közben odaérkezett a férje is, ki azonnal megjegyezte, hogy már régen hallotta, hogy a magyarok udvariasak. Szt. –Pétervárott egy benszülött orosz Budapestet mondotta a legszebb városnak.
A finnek azonban minden más népnél rokonszenvesebben gondolnak ránk. Högdalth Lilli kisasszony, jeles fiatal finn drámai művésznő tanulmányuton volt Európába nagyobb városainak szinházaiba. Mindenütt szivesen fogadták.
Bécsben különösebben is kitüntették, mert megigérte a bécsieknek, hogyha máshova nem is, de oda vissza fog még térni. Bécsből indult Budapestre. Programja szerint csak három napig szándékozott ugyan maradni, de az ott nyert kedves benyomások hatása alatt három hétre hosszabítatta meg szabadságát.
Most érkezett haza, s a ki hallja őt a magyarokról beszélni, az ha nem látta is Magyarországot s ha nem hallott is a magyarokról eddig, most egyszerre megszeret bennünket. Tetszett neki minden: Budapest legszebb város, a hol eddig megfordult. S benne a nép mily barátságos! Oly sok jó tulajdonság talán csak a magyarban összpontosul. Ott tartózkodását sohasem felejti el s mindig vissza fog kivánkozni.
Legföbb vágya még egyszer látni Magyarországot s addig nem nyugszik, míg e czélját el nem éri. Volt alkalmam vele hosszabban is beszélgetni s megkértem, mondaná meg észrevételeit a nálunk tapasztalt ferdeségekről. De ő ismét csak dicsérni kezdte a magyar földet s annak különösen népét.
- Nem mondhatok róluk rosszat, hacsak vétkezni nem akarnék! – szólt. – Ha mégis valamit szokatlannak találtam, az a nők nehéz helyzete.
Finnországban ugyanis a lányok szabadok, megjelenhetnek egyedül is bárhol, szinházban épen ugy, mint a legfényesebb tánczmulatságon. Kiséret nélkül sétálhatnak, látogatást tehetnek; míg Magyarországon minden lépésük az anyjuk vagy ennek helyettese felügyelete alatt áll.
Finnország ebben is, mint sok más dologban, megelőzte a többi európai államot. Sőt mi több, most van kidolgozás alatt egy uj törvényjavaslat, a mely a nőknek is szavazati jogot biztosít, csak a czártól függ, helyben hagyja-e?
Mikor a főtanfelügyelővel a finn iskolákat látogattam, a bemutatás alkalmával a szokott udvariassággal fogadtak, de mikor kisérőm azt is megmondta, hogy Magyarországból való vagyok, egyszerre megváltozott hivatalos maguktartása, s a legszeretetreméltóbban ostromoltak kérdéseikkel.
Ispánovits Sándor.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!