A *Caronia* gőzös - 1906. február - Huszadik Század

1906 | Február

A Caronia gőzös

A *Caronia* gőzös mely e napokban indult el Fiuméből Amerikába, a legnagyobb vízi járművek egyike, melyek valaha szeldelték a habokat.
Tudvalevő, hogy a mi korunkat megelőzőleg csakis a rómaiaknak voltak óriási nagyságú hajóik. Olyan hajókat, minőkön a császárok idejében hordták Egyiptomból Rómába a búzát, az egész középkoron át se nem tudtak, se nem mertek csinálni. De nem csináltak még száz év előtt sem.

A Nelson csatahajói is csak kisszerű bárkák voltak a mostani Oczeán-járó gőzösökhöz képest.
És e gőzösök között is annyira kimagaslik a *Caronia*, hogy arról alig tud magának képet alkotni az oly szárazföldi lakó, a ki csak kisebb gőzösöket, vagy épen csak dunai hajókat látott eddig.

A *Caronia* egész város, mely nem kevesebb mint 4000 utast bir befogadni.
S nemcsak befogadja, de kellőleg el is szállásolja őket s ellátásukról is gondoskodik. Pedig hát az már jókora község erre mifelénk, a melynek 4000 lakosa van.

A laikus közönség általában azt hiszi, hogy a harmadosztályú, úgynevezett fedélzeti utas az Oczeán-járó hajókon a fedélzeten teszi meg a nagy utat, ott ül a padlón nappal, s ott alszik a puszta deszkán éjszaka idején. Pedig ez nagy tévedés.

Még az ily utasok számára is kabinok állanak rendelkezésre, a hol négyesével vagy hatosával alszanak együtt, s a hol elhelyezhetik kisebb kézi podgyászukat. Az ebédet külön termekben tálalják fel számukra, s a hosszú asztaloknál mindenkinek meg van a maga helye. Külön dohányzó szobák állanak a férfiak rendelkezésére, s külön társalgó termek a nők részére, a melyekben még a zongora sem hiányzik. Még arról is gondoskodva van, hogy esős időben fedett folyosón sétálhassanak az utasok, a harmadosztályúak csak úgy, mint az elsőosztályúak.

Ez csak úgy lehetséges, hogy a hajónak óriásiak a méretei.
A *Caronia* hossza nem kevesebb, mint 675 angol láb. Húszezer tonna súlyt képes fedélzetére felvenni, topnnatartalma pedig harmincezer. Vagyis akkora súly, a mennyit teljesen megrakott száz vasúti vonat tudna csak elvinni.

Egy ilyen vizi óriás láttára vajjon mit mondanának az argonauta vitézek, a kik megbámult hajójukat éjszakára a partra húzták ki?

Megosztás:

Argonauták

Szabóné Fricska Anna

Az Argonauták a görög mitológiában „az Argó hajósai”, akik Iaszón vezetésével az aranygyapjú megszerzésére vállalkoztak.

A mitológiai történet a Hellészpontoszhoz fűződő mondák közül Athamasz király családjából indul.
A király második felesége azon mesterkedett, hogy férje első házasságából származó gyermekeit, Phrixoszt és Hellét elveszejtse. A gyermekek már pásztorok között éltek, cselédsorban, és a báránykákkal pajtáskodtak.

Különösen egy szép szelíd kost szerettek simogatni, mert annak a kosnak a gyapja az utolsó szálig ragyogó aranyból volt.
Ezt a kost a gyermekek édesanyja küldte védelmükre, és a fenyegető halál elől a hátára véve vitte őket a tengeren át az ázsiai partok felé. Hosszú útjukon a kis Hellé elfáradt, és Abüdosznál beleesett a tengerbe. A tengerszorost azóta hívják Hellé tengerének, azaz Hellészpontosznak.

Bátyja szerencsésen megérkezett Kolkhiszba, ahol befogadást kért és kapott a királytól.
A kost hálából Arésznak áldozta fel. Gyapját a király egy szent ligetben őriztette egy sárkánnyal, mert azt jósolták neki, hogy addig lesz király, míg az aranygyapjú Kolkhiszban marad.

Ennek megszerzésére küldte el Peliasz király Iaszónt és társait. Argosznak hívták a mestert, aki elvállalta, hogy megépíti a hajót, ezért nevezték el a hajót Argónak.

Mikor elkészült a hajó, Iaszón maga köré gyűjtötte a hősöket egész Görögországból.
Eljött Orpheusz, az isteni énekes, jött Héraklész is, óriási léptei alatt csak úgy döngött a föld; amikor a hajóra lépett, megszólalt az Argó, hogy Héraklész súlyát alig bírja a hátán. Jött Thészeusz és Péleusz, és még jöttek mások.

Ezek voltak az Argonauták, azaz „az Argó hajósai”.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!