Bécsben február 5-ikén hordár-küldöttség járt a királynál, hogy orvoslást keressen a városi tanács ama határozata ellen, a mely nem engedi meg, hogy idegenek, akár magyarok is, hordárok lehessenek Bécsben.

A hordárküldöttség tagjai, a kik rendes uniformisban járultak a király elé, valamennyien kiszolgált katonák, a kiknek mellét szolgálati érmek és katonai érdemrendek díszítik. Amint beléptek a király dolgozószobájába, Ő Felsége hozzájuk lépett és így szólt: *No, mit akartok gyerekek?*

Eisler Izidor előlépett és néhány szóban elmondta, hogy a városi tanács határozata következtében sok magyar hordár elveszíti keresetét Bécsben.

A király közbeszólt: *Hány magyar hordár van Bécsben?* *Száznégy magyar kollegánk van, Felség – válaszolt Eisler. *A mit lehet meg fogok tenni kérésük teljesítésére,* mondta a király, azután Kleinhez fordult: *Hol kapta a vitézségi érdemrendet, milyen ezredben?* *1878-ban, a 70. gyalogezredben, Plötz főhadnagy alatt harczoltam a magláji csatában* felelt Klein. *Segíteni fogok, ha lehet,* mondta a király s ötpercznyi kihallgatás után eltávoztak a hordárok.