Az Arlow-féle vívóteremben, a mult héten történt baleset, élénk beszéd tárgyát képezte a vívókörökben. Ez az eset is bizonyítja, hogy a legnagyobb gondosság mellett is, mily nagy szerepe van a véletlennek és a lélekjelenlétnek.

Bár a legkifogástalanabb felszereléssel voltak ellátva mester és tanítvány – mégis a véletlen utat talált magának. Amint a tőr eltört, törés helyén támadt szilánkszerű finom hegy, a kifejtett erő következtében áttört a fejvéd alatt s a torkába hatolt. Szerencse volt, hogy Arlow-mester abban a pillanatban elkapta fejét, mert ellenkező esetben végzetessé válható sebet kap.

Ez az eset indokolja ama törekvést, hogy fejleszteni kell a felszerelést a teljes sértetlenségig. Saját kárán tanul az ember; ugyanazért Arlow-mester ezentul egy oly a fejvéddel kapcsolatos nyakvédőt fog alkalmazni, mely a hasonló véletlentől megkíméli, illetve védi a vívót. Megemlítésre méltó még az a körülmény, hogy mennyire megbénultak a vér láttára a jelenlevők. Senkinek eszébe sem jutott, hogy segítségére siessen a sebesült mesternek s orvost hívjanak. Magának a sebesültnek kellett kérnie, hogy orvost hívjanak s azután jajveszékeljenek. Lélekjelenlét a baj legnagyobb ellensége. Használni kell.