Két congeniális szellem találkozásának fényes eredménye az a két kötetes munka, mely most Mikszáth Kálmán tollából „Jókai Mór és kora” czímmel hagyta el a sajtót. Életrajz, de olyan a milyen nagyon kevés akad az összes irodalmakban.

Az életrajzoknak rendszerint az a baja, hogy nagyszabású emberekről náluknál aránytalanúl kisebb emberek írásai, a kik nem tudnak elég mélyre behatolni hősük szellemébe s vagy magukhoz kicsinyítik, vagy eltakarják mértéktelen magasztalásaikkal. Mikszáth nagy munkája ebben a tekintetben kivételszámba megy, mert megvan az egyensúly életrajzíró és tárgyalt hőse között.

Ezért azt hisszük, hogy a mai magyar írók közül ép Mikszáth volt leghivatottabb a Jókai életrajzának megírására. S talán még soha semmi munkáján olyan ambiczióval és kedvvel nem dolgozott; látszik, hogy neki is öröm volt ez, ami az irodalom iránt igazán fogékony olvasónak a legnagyobb élvezet: az irónak termékeny találkozása a neki való témával.

A mi viszonyaink között, a mikor az író csak nagy ritkán csinálhatja azt, a mit legjobban szeretne, kétszeresen örülnünk kell annak, hogy ez a szerencsés találkozás megtörtént. Mikszáth, az emberek souverain biztosságú megfigyelője, meg tudta látni a maga valóságában Jókait is úgy, a milyen volt, nem mint vértelenné idealizált szoboralakot.