A főváros utczáinak ismert alakja volt évek során át egy viseletes reverendáju ősz, összecsapott haju, többnyire hajadon fővel járó koldus-pap.

Hóna alatt örökké iratcsomókat és imádságos könyvet hordott s görnyedt testtel, csoszogó apró lépésekkel naphosszat mérte az utczát. Csak délre állott meg, rendesen valamelyik jobbhírű vendéglősnél. Annak azután már ismerte a konyha felöl való benyitóját.

Ott meg őt ismerték igen jól s alighogy jött, már terítve volt számára az egyik koldus-asztal. Hamar elfogyasztotta az öreg pap az ebédjét s azután emberségesen elköszönve, ment odébb utjának könyörögni, koldulni estig.

Este azután bevette magát valamelyik pályaudvar harmadosztályu várotermébe: itt szabad az alvás. Mikor meg már itt megsokalták az ingyen hálóvendéget, elment az öreg pap a főpostára. Itt is esik ingyen alvás.

A posta restante osztályon sokszor hált az ősz koldus, a ki közel járt már élete nyolcvanadik évéhez, azért hogy egész vagyonát, a mely, a mint mondják, készázharminczezer koronát tesz ki, jótékony czélra hagyhassa.

Gerlsch Ferencznek hívták a különczködő öreg urat. A koldus remete életét mintegy huszonöt éve kezdte. Ekkor hagyta el egyházmegyéjét, a hol megérte az aranymiséjét. Azóta koldulva járta végig az országot s néhány év óta állandóan a fővárosban tartózkodott.

Itt bőségesen nyílott alkalma a koldulásra s a nélkülözés is könnyebben ment, mert a sok ember között hamarabb akadt irgalmas szívű. A kik a különczködő öreg urat jobban ismerték, sokszor ajánlották neki, hogy hagyja már abba ezt a kolduló életet. Ismerősei mind pénzes embernek tudták s nem győzték csodálni az öreg pap szeszélyét.

Mikor megkérdezték, miért sanyargatja önmagát, mindenkor kitérően válaszolt. Gerlsch egészen s közelmult időkig hajlott kora mellett is jól bírta a nélkülözést. Mintegy négy héttel ezelőtt beteg lett. Fölvétette magát a Rókus-kórházba, a hol deczember hatodikán meghalt.

Halála előtt Tihanyi Károly Rókus-kórházi plébános jelenlétében végrendelkezett. A végrendelet szerint kétszázharminczezer koronát hagyott az esztergom-főegyházmegyei római katholikus iskolák fölsegítésére

Ezt az összeget azonban sem takarékpénztári betétkönyv, sem készpénz alakjában nem adta át – a mint egyes ujságok tévesen írják – Tihanyi Károly plébánosnak.

A plébánosnak eddig nem volt alkalma meggyőződhetni, hogy a hagyományozott összeg valójában megvan-e, bár tudják, hogy az elhunytnak okletlenül van megtakarított pénze.