Jubileumot ültek ezidén Bayreuthban, abban a kis bajor városban, mely életének fénypontját a minden második esztendőben megismétlődő Wagner-előadásokban látja. Épen harmincz esztendeje annak, hogy Wagner Richard sok küzdelem után 1876. évi augusztus 13-20-áig megérhette az első előadásokat abban a színházban, melynek megteremtését élet czélul tűzte maga elé. Wagner 59-ik születésnapján, 1872 május 22-én tették le a színház alapkövét, mely ünnepélyen tömegesen jelentek meg a művelt nemzetek művészei és műértői.

Abban az időben, mikor Wagner meg nem értve, csak egy kicsike tábortól környezve állott a magas zenei felfogásával, mikor legmagasztosabb törekvései a tömeg gúnyján szenvedtek hajótörést, legfőbb álma pedig az volt: színházat építeni kizárólag a saját művei számára. Olyan szentélynek képzelte ezt, melyben a maga ideáljait minden idegen befolyástól menten tolmácsolhatná a zene nyelvén.

Csaknem húsz esztendeig tett kísérleteket, hogy ezt a színházat megteremtse. Ennek legelső nyomát már a negyvenes években látjuk. Mikor Drezdában karmester volt, nagy szakértelemmel kidolgozott memorandumban kérte a miniszteriumtól az udvari színház teljes művészi átalakítását. Kérelme nem teljesült, mert nem sokára kitört a forradalom és művei egy időre teljesen leszorultak a színpadról. Száműzetésben a zürichi színháznál igyekezett eszményeinek érvényt szerezni, ugyancsak hasztalanul.

Ekkor nagy hazánkfia Wagner apósa Liszt Ferencz lépett sorompóba a mester érdekében. Arról volt szó, hogy a már csaknem elkészült *Nibelung gyűrűjé*-nek szerezzenek teret a méltó érvényesülésre, a mi a rendes színpadokon meg nem történhetett.

Liszt generális lelke teljesen átérezte e művészi terv becsét és nehézségeit és a weimari udvarnál igyekezett neki érvényt szerezni. Az ő vállalkozása sem sikerült és Wangerre felvirradnak a nehéz hatvanas évek. Ezeknek fénypontja II. Lajosnak, a művészetért rajongó ifjú királynak ama szavai voltak: - Gondom lesz reá, te ihletett művész, hogy álmaid valóra váljanak! Ezentúl megvédlek minden anyagi gondtól!

E királyi szó új erőt s hitet öntött Wagner lelkébe, de művészi tervének kivitelét most is egy időre lehetetlenné tette az 1866-iki és az 1870-iki háború. Végre 1870-ben ismét komolyan foglalkozhatott velök és az építendő színház helyéül Bayreuthot szemelte ki. Az egykori fejedelmi székhely, - mely egy alkalommal Napoleont is falai között fogadta – egy időre teljesen el lett feledve. Wagner keze ragadta ki ebből a feledésből, ismertté tette az egész világon és az igazi művészet híveinek valóságos zarándokhelyévé avatta színházának megalapításával.

A városok üzleti légkörétől távol kívánta Wagner a színházat megépíteni s ezért az úgynevezett Stuckberget választotta. A Bayreuthot övező erdős dombok egyike ez, melyről pompás kilátás nyilik az egész völgyre. A város készséggel és díjtalanul átengedte a szükséges területet.

A tervét Semper Gottfried készítette, az építkezést Brückwald lipcsei építész vezette, három év alatt elkészült a színház és 1875 julius 1-én tartották meg benne az első próbát. Lehomann Lilli és Mária énekelték az Istenek alkonyának egy jelenét és az akusztika kitűnőnek bizonyult. Egy év múlva tartották meg benne az első előadásokat, melyeken II. Lajos bajor király és I. Vilmos császár is jelen voltak.

A színház maga a puritán egyszerűség jelképe és már első tekintetre feltűnik sajátságos építkezésével. A színpadi rész magassága ugyanis háromszor akkora, mint a nézőtéré és az összes díszletek vagy a magasba emelhetők, vagy a mélybe elsülyeszthetők. Így minden díszletváltozás a legnagyobb könnyűséggel eszközölhető.