Vilma Németalföld királynője julius 21-ikén este koraszülöttet szült. A királyné lebetegedése oly váratlanul történt, hogy édes anyja csak késő éjjel jelent meg a Hat Loo kastélyban.

Nemcsak a németalföldi nép, de az egész világ őszintén sajnálja az ifju királynőt, a ki már harmadszor csalódik igen borzalmas módon legszebb reményeiben.

Gyermekkorától az egész világ rokonszenve kísérte a szép kedvesarczu királynőt, aki fiatalsága teljében büszke egészségben nyujtotta kezét Henrik mecklenburgi herczegnek.

Vilma királynő nem vette könnyen az életet; az uralkodás teendőit ritka lelkiismerettel végzi. 1898. augusztus 15-én jelent meg proklamáczió, a mely értelmében Vilma, az anyakirálynő tíz évi régenssége után átvette a kormányzást. Akkor többek közt a következőket mondta:

*Szép a hivatásom, nemes a feladatom. Szerencsés vagyok, és boldog, hogy a büszke holland nép királya lettem. Ez a nép csekély számban, de hatalmas erőben s becsületben.*

1901. február 7-ikén tartotta eljegyzését Henrik mecklenburg-schverini herczeggel az egész világ szerencsekívánatai és népének üdvrivalgása közben. A lelkesedés megujult, a mikor a daliás férjével bevonult a Loo-kastélyba.

Azóta azonban a szerencse elpártolt a szép királynőtől. 1901. szeptember hónapjában sulyosan megbetegedett és koraszülöttet szült. Már életéért aggódtak. De erős szervezete, fiatalsága győzedelmeskedett a betegségén. Hamarosan egészen helyreállott egészsége.

A következő év április hónapjában megismétlődött a szerencsétlensége. Ekkor tifuszos lázba esett a királynő. Sokáig élet és halál között lebegett. S most harmadszor csalatkozott a királynő és egész Hollandia reményében.

Vilma királynő 24-én délelőtt rosszul lett, de nem tulajdonítottak ennek semmi fontosságot. Udvari orvosa dr. Rösnigh azonban állandóan a királynő mellett maradt, a ki estefelé koraszülöttet szült. Állapota nem ad aggodalomra okot.