A szinház ma jobban hozzákapcsolódik a kultúrához, mint valaha. Nélküle hiányos a városok szellemi élete, mert egyfelől a szórakozás és fényűzés következménye a városi berendezkedésnek, másfelől mivel a szinpadról az irodalom szól a közönséghez, a szinház lelki épülést is nyújt.

Általában ma azt látjuk, hogy a szinház két irányban fejlődik, ezek közül azonban az egyik irány tulajdonképen visszafejlődés, mert itt a szinház a czirkuszhoz közeledik, a mikor hatásait a czirkuszi hatások közt keresi s eszközeiben épen nem válogatós.

Hogy eszközei ilyenek lettek, annak egyik oka a nagy tömegben keresendő, mely minden este megtölti a szinházakat, türelmetlenül keresi az újat, és nem idegenkedik a rikító, inkább alsóbbrendű mulatóhelyek műsorába tartozó mutatványoktól. Az a tömeg, mely egész nap kenyérkereső munkát végez, a szinházban a könnyű szórakozást keresi, főleg mulatni jár oda, és nem okulni, gondolkodni azokon az eszméken, társadalmi problémákon, melyek egy drámai mű keretében megszólalnak.

A görög kor trgédiáival a szinpad kizárólag magasabbrendű czélokra szolgált. Corneille és Racine tragédiáit válogatott közönségnek játszották a szinészek: ma a tömegnek játszanak, és itt a tömeg alatt mindenkit kell érteni, a ki beül a szinházba és megtölti a karzatokat, vagy a földszinti zsöllék sorait.

Ennél a tömegnél aztán a legnagyobb rokonszenvet és népszerűséget azok a műfajok nyerik, melyek leginkább megfelelnek az izlésének s ez érdekből legtöbbet engednek a műfaj szigorú stilusából. Ilyen a bohózat, mely mindjobban kiszorítja a vígjátékot, s az operettnek az a fajtája, melyet az angolok hoztak hozzánk.

Ezekhez képest például egy Offenbach-féle operett magas szinvonalú zenei és szinpadi mű, és szinte kincsesbányája a zenei szépségeknek. Hiányzik ezekből az újabb operettekből az operettben is megkívánható cselekvés, csupa érzéki hatás minden, nagy és mozgalmas felvonulások, tánczok, fényhatások és Pazar öltözékek a fontosak.

Ez az énekes játék csak is mulattatni akar; és ha vannak ízléstelenségei, ezt leginkább az amerikai szinpadokon láthatni, hol alig vonható meg az a határ, mely egy dalcsarnok és egy szinház műsora között van.Amerikában általában máskép értelmezik a szinházat, mint nálunk, hol hosszú idők művészi hagyományai fűződnek hozzá.

A yankee-k földjén tiz szinház közül alig egy lép föl olyan értelemben vett művészi programmal, mint az európaiak. Pedig az amerikai sokat költ a szinházra, nagy városaiban bő számmal találhatók szinpadok, melyek mind nagy és lelkes közönséggel telnek meg.