A világhírű orosz íronak ugyan megesett! Maxim Gorkij tudvalevőleg elhatározta, hogy kivándorol a szabadság földjére, Amerikába és ott folytatja írói működését, a hol teljes biztossággal és bátorsággal küzdhet tovább a czári zsarnokság ellen.

És Amerikában úgy is fogadták Maxim Gorkijt, mint a kultúrának és a népek szabadságának apostolát. Magasztalták, bámúlták, ünnepelték. Történt pedig ez alig pár héttel ezelőtt és ma... ma Gorkij már egy csöppet sem érezheti magát kellemesen a szabadság országában.

A frissen hullott lelkesedés elolvadt, fölszikkadt, eltűnt körűle, a dicsősége ott van már, a hol a tavalyi hó. A kit pár hét előtt még ujjongó tömegek lelkes áradata hömpölygött körűl és a kiért nagy városok, meg dollár-fejedelmek versenyeztek, hogy vendégüknek tisztelhessék, ma egy nemcsak magános és elhagyatott, hanem került idegen, a kit minden hoteles nagy készséggel költöztet át egy másik szállóba.

Nem hívják többé sehova, a társaságából nem kér senki, sőt az a veszedelem fenyegeti, hogy a szabad Amerika földjén nem lesz maradása. Megeshetik, hogy a nagy Gorkijt, a kit diadalkapukkal fogadtak, ki fogják utasítani Amerikából. Pedig ez a Gorkij ugyanaz a Gorkij. Tévedés a személyében nem történt.

Írónak sem lett kisebb Gorkij két hét alatt. Olyasmivel sem lehet megvádolni, mint például Gapon atyát, a megfizetett szabadsághőst, mindössze csak az derült ki, hogy az a nő, a kit Gorkij magával vitt a szabad Amerikába, nem a felesége. A hiteles asszonyt, a ki mikor urát a börtönbe hurczolták, minden követ mgmozgatott, hogy kiszabadítsa: a nagy író nem vitte magával a tengeren túlra.

Hiszen tudvavaló, hogy a börtön szenvedéseit sem feleségével pihente ki, hanem Andrejevna kisasszonynál és ez a kisasszony szállt vele Amerika partjára is. És ez az, a mit az Amerikaiak, ha még úgy értik és méltányolják Gorkij írói nagyságát, sem megérteni, sem méltányolni nem hajlandók. És vajjon lehet-e ezért korlátoltnak bélyegezni a fölvilágosodott Amerikát?

Ime kiderül, hogy minden a szabad Amerikában sem szabad. A nagy írót megbecsülik azzal, hogy megveszik, elolvassák és dicsérik, a mit ír, de ezt nem tekintik mentségnek mindenért, a mit csinál. A könyvének helye van minden házban, de a férjet, a ki hitvesét, gyermekét odahagyta, a maga családi tűzhelyét megbecsülni nem tudta, családi tűzhelyük közé vendégnek nem kivánják.