Az uj kereskedelmi minisztertől sokat vár az ország
Az egész nemzet osztatlan örömmel vette a hírt, hogy a nagy nemzeti ministerium kereskedelmi tárczája Kossuth Ferencz kezébe került.
Kossuth Lajosnak, a magyar nemzet imádott emlékű dicső atyjának fia meghozta azt az áldozatot hazájának, hogy anyagi érdekeket, kényelmet otthagyva és egészségét veszélyeztetve vállalta az ipari és kereskedelmi ügyek terhes és fárasztó veztését.
Sokat vár tőle az ország, bár tudatában van annak, hogy kötött marsrutával vállalta tárcáját.
De joggal várhat tőle sokat a haza mert a legnagyobb kötöttség mellett is belevihet valamit az ipari és kereskedelmi ügyek vezetésébe, és ez az erős nemzeti, hazafias szellem.
Még többet vár tőle a magyar közgazdasági világ, a melynek oly sok része volt műkedvelőkben és olyanokban, kik magukról azt hitték, hogy nem azok!
De mint mérnöktől sokat várhat a mérnöki kar is.
A minap nála járt a mérnökegylet küldöttsége és Hauszmann Alajos elnök üdvözlő szavaira adott válaszából jogos reményt táplálhatunk arra nézve, hogy végre e kar jogos igényei kielégítést lelnek nagynevű kartársuk jóvoltából.
E válasz az önérzetes mérnök biztató igérete volt a diploma elnyeréséért sokat küzdött mérnökök erkölcsi és anyagi érdekeinek megvédelmezésére.
A mit az első mérnökminiszter nem tudott kivívni, az sikerülni fog talán a másodiknak a ki a mellett, hogy kiválóan képzett mérnök, egyuttal európai tekintélynek örvendő államférfiu is.
Nagy szeretettel foglalkozott a közgazdasági tudományokkal.
Már 1859-ben Londonban, ahol tanulmányit folytatta, a politikai gazdaságtanból angol társai elől elnyerte az első pályadíjat.
Tisztában volt a mérnök feladatával.
Amint az angol „Institution of Civil Engineers” statumai találóan állapítják meg: A mérnök az a férfi, aki a természet erőit az emberiség javára kormányozni és felhasználni tudja. E feladatra, e hivatásra készült Kossuth Ferencz.
Gyakorlati technikus működése a vasútépítkezések terén kezdődött.
Mérnöki pályafutását, mint mérnökgyakornok, Angliában a Dean Forest Central-Railway építésénél kezdte meg. Angliából 1861-ben édesatyjával együtt Olaszországba költözött át és részt vett a liguriai vasút építésében. E munkálatok befejezése után a montcenisi alagut furásánál működött s az olasz kormány csakhamar a susai vasutépítésnél osztályfőnökké, majd a műszaki hivatal főnökévé nevezte ki.
Időközben nagy szerepe volt az emigracionális mozgalmakban.
Kiváló hírlapirói tevékenységet fejtett ki a külföldi sajtóban a magyar kérdés felszínen való tartása érdekében.
A mont-cenisi alagut bevégzése után az olasz kormány vasúti főfelügyelőségi biztosnak nevezte ki.
Mint ilyen Génuában lakott és az Alta-Italia-i vasúthálózat legnagyobb része felügyelete alatt állott. Ezt a tisztséget 1873-ig viselte, amikor Cesenába költözőtt, mint az ottani szénbányák vezérigazgatója.
A bányába való első leszálláskor észrevette, hogy a felvonó kötél több helyen be volt vágva. Ettől kezdve utjára mindig egy bányamunkást vitt magával, de senki se tudta előre, hogy ki lesz az utitárs. A kötelet többé nem vágták be.
A kötelességteljesítés, mely mindenha jellemezte Kossuthot, lefegyverezte a féktelen népet.
Egy alkalommal kis hijja volt, hogy a bányalég robbanása ki nem oltotta életét. Amint a veszedelemről hírt vett, bányászai élére állt s részt vett a mentési munkálatokban. A felrobbanó bányalég e közben földhöz vágta. Munkásai csak sok idő mulva akadtak reája. Isten őrzötte, hogy szeme világát nem vesztette. A leggondosabb ápolás ellenére hónapok hosszu sora után hagyta el betegágyát.
Mégis Cesenában töltötte életének legboldogabb részét, 1876-ban vezette oltárhoz a bájos Hoggins Emiliát, a szépsége és szelleme miatt az angol költők által megénekelt Exeter Sarah őrgrófnő dédunokáját. Boldogsága azonban rövid ideig tartott. Neje 1887-ben Firenzében elhunyt.
1877-ben Cesenából Nápolyba költözött át mint a hires Impresa Industriale Italiana vasműnek vezérigazgatója.
Ebbeli minőségében számos vashidat tervezett és létesített. Legutolsó világhírű műve a nilusi vashidak voltak, amelyek építését egész európa kiváló mérnökeivel versenyezve ő nyerte el.
Az ipari és bányászati téren kifejtett kiváló munkásságáért, az olasz kormánytól rövid időközben több kitüntetést nyert.
1894-ben hazakisérte atyja tetemét s azóta a miénk.
Kiváló munkásságot fejtett ki itthon politikai, publicistai, és közgazdasági téren. Nagymértékű politikai elfoglaltsága azóta elvonta őt a tisztán technikai feladatoktól, de mérnöki tudását és tanácsát igénybe vette a kormány az eskütéri híd falazatának csuszása alkalmával tartott értekezleteken.
Nagynevű atyja a Védőegylet megalakulásával megkezdte a magyar ipar harcát a külföldi ellen, kiváló fiának jutott osztályrészül ezt a harcot diadalra vinni. Adjon neki az egek ura jó és tartós egészséget, hogy jó szándékait valóra válthassa.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!