Hidat verni egy akkora folyamon, minő a Duna valaha a nagy és nehéz feladatok sorába tartozott.

Julius Caesar, mikor szomszédja lett a germánoknak, valami monumentális művet akart csinálni, mely folyton figyelmeztesse őket az ő nagyságára és hatalmára. Erre legalkalmasabbnak azt tartotta, hogy hidat veretett a Rajnán.

De a Duna még a Rajnánál is sokkal hatalmasabb folyó. Traján csak úgy tudta áthidalni a Dunát, - Turn-Szeverinnél – hogy új medret ásatott a számára, ott vezette le a vizet, s aztán a szárazon maradt medren építette meg a hidat.

A híd elkészültével a vizet ismét visszaeresztette az eredeti mederbe, hogy a híd alatt haladjon tovább.

Mai napság a katonák egy-két rövid óra alatt át tudják hidalni a Dunát. Az anyagot persze előre elkészítik, sőt az állandóan raktáron áll. Ott, a hol a part sekélyebb, kész bakokat vernek le a fenékbe, s egyik bakról a másikig erős padlókat erősítenek.

Ott a hol mélyebb a víz, könnyű hajókat erősítenek egy sorjában, vasmacskák és kötelek segélyével. Az egyes hajókat azután padlókkal kötik együvé, s kötélből korlátot készítenek.
Szeptember 6-án Paksnál vert a katonaság ilyen hidat.

Az egész munka alig két órát vett igénybe. A kész hidon nyomban átkeltek a csapatok egyik partról a másikra. Még pedig nem csak a gyalogosok, hanem a huszárok, sőt a tüzérek is az ő nehéz ágyuikkal.