MONUMENTÁLIS szoborművek alkotására alkalmatlannak itélt korunkban csaknem örvendetes tüneménynek tekinthető, hogy a pathetikus, pózos emlékművek helyett újabban a kisebb méretű, intim szobrok kezdenek divatossá válni.

Ezekben az alkotásokban a művész közelebb tud férkőzni a megörökítésre méltatott alak egyéniségéhez, s ekképp a szobormű érthetőbbé, rokonszenvesebbé válik a közönség előtt, mely talán az életben is gyakran látta azt, ki az emlékvűvön érczben vagy márványban áll szemei előtt.

Ilyen intim szobormű lesz, a fájdalom, oly korán elhunyt Rudolf trónörökös szobra, mely Molnár Viktor államtitkár kezdeményezése és fáradhatatlan buzgólkodása folytán már a közel jövőben a városliget egyik árnyas pontját fogja ékesíteni.

A szobormű felállításához szükséges alap az Uránia tudományos egyesület fölhivására, eléggé rövid idő alatt, közadakozás útján gyűlt össze. Az egyesület, melynek Molnár Viktor az elnöke, annak idején pályázatot hirdetett a feledhetetlen trónörökös emlékét megörökítő műre.

Ebből a pályázatból került ki diadalmasan Ligeti Miklós szoborterve, mely a birálóbizottság által javaslatba hozott módositásokkal, most már rövid idő alatt elkészül, s helyét a Városligetben el is foglalja.

A szobormű vadászöltönyben, fején tollas kalappal ábrázolja a trónörököst, a mint fegyverét vállára akasztva, szemeit a körülte elterülő tájon legelteti. A pose természetes, az arcz kifejező, beszédes. Ilyennek ismerték a trónörököst azok, kiknek alkalmuk nyilt a gyakori vadászkirándulások alkalmával közvetlen környezetébe juthatni.