KOSSUTH LAJOSNAK szobrát szeptember 19-én leplezték le Békés-Csabán. Hányadik szobra ez már a nagy hazafinak? Nem számitjuk és nem keressük.

Egyszerűen megállapítjuk azt a tényt, hogy mióta a magyar nép előbukkant az ismeretlenség ősi homályából, összes nagyjainak együttvéve se emelt annyi szobrot, mint Kossuth Lajosnak egymagának.

A mai nemzetnek – beleértve mi magunkat is – nem rajonganak annyira a szobrokért, mint a görögök. Hellasnak nem volt valamirevaló városa, mely ne ékeskedett volna egynehány isten, félisten vagy hős márványba vésett alakjával.

A szobortól nem követeltek mást, csak azt, hogy szép legyen. Ma nem a szépet örökiti meg a művész, hanem egy-egy embert, a ki életével s tetteivel tette magát érdemessé a köztiszteletre.

Nem Apollónak emelünk szobrot, a férfiúi szépség megtestesítőjének, nem is Andrássy Gyula grófnak, a ki miniszter volt, s érdemeket szerzett a haza szolgálatában, vagy Pasteurnak, a ki felfedezte a veszettség elleni szérumot.

És az érdemes emberek tiszteletére emelt ezen emlékjelek is újabb keletűek. Az egész középkoron át ritkaságszámba mentek az egész nyugaton. Nálunk nem kevésbbé. Tudjuk, hogy volt nehány szobrunk, minő Szent Lászlóé Nagyváradon, de tudjuk azt is, hogy ezer év alatt se állítottak fel annyit, a mennyit most egy emberöltő alatt.

Azt lehetne tehát mondani, hogy Kossuthnak azért emel oly sok helyütt emléket a magyar, mert arra a korra esett halálának ideje, mikor a szobrászat művei iránt élénk az érdeklődés. De ez a jelenségnek csak egyik oka. Deák csak kevéssel halt meg előbb, s alig egy-két helyen örökítették meg emlékezetét.

Sőt a többi nemzetek történetében is hiába keressük hasonló kegyeletnek megnyilatkozásait. Bismarckot dicsőitette, majnem istenítette a német nép, a mig élt. Neki sincs annyi szobra, mint Kossuth Lajosnak.

Pedig a német nemzet nagy, számos és gazdag, a magyar kicsiny, kevés lélekből álló és szegény. S Bismarck elérte a czélt, melyet maga elé tűzött: egységessé tette a német nemzetet. Kossuth pedig nem tudta megvalósítani ideáljait, nem tudta függetlenné tenni nemzetét.

De a sziveket jobban meg tudta hódítani, mint bárki más. Nemzete lelkéhez jobban hozzáférkőzött, megtöltötte azt ideális tartalommal. Mert ideálisabb karakter volt ő maga is. A nemzet minden erénye meg volt benne, s noha egészen felolvadt nemzetében, meg tudta magát óvni annak hibáitól.