Párisban október 15-ikén érdekes léghajós-verseny volt a kalábriai földrengés károsultjainak javára: tizenöt léghajó indult egyszerre versenyre a nagy dijért, a mely annak volt kitűzve, a ki legmesszebbre legrövidebb idő alatt ér el légi útján.

A díjat a „la Kabylie” nevű léghajó nyerte el, melynek kosarában Rozan gróf és a léggömb vezetője, Jacques-Faure ültek s a mely magyar földön, Szepesváralja tájékán szállott alá. Az érdekes utat Jacques-Faure leirta az „Illustration”-ban s több a léghajóban készített fényképfölvételt is közöl róla; a czikk egy részét a következőkben adjuk, mellékelve hozzá a képek közül néhányat.

Délután négy órakor indultunk el. A mint följutottunk a levegőbe, megállapítottuk, hogy keleti irányban visz a szél. 2700 méter magasságban két felhőréteg között folytatjuk utunkat, jég és hózivatar fölött. Hőmérőnk 14-15 fokra száll a nulla alá, a léghajó kosarán valóságos jégkéreg képződik.

Éjfél felé a szél erősebb lesz, a felhők eloszlanak alattunk s fölöttünk megpillantjuk az égen a sarkcsillagot, a földön a lámpák fényét. Időnkint egy-egy fényesebb folt a földön, város jelent; elhaladunk München, Linz, Bécs fölött, melyeket egy csillogó ezüst szalag köt össze: Európa legszebb folyója, a Duna. 3000 méter magasról nézzük méltóságos folyását.

Öt órakor föltünik a nap s a hold alászáll a láthatáron. Hat órakor lejebb szállunk, megtudjuk, hogy Ausztriában vagyunk, majd ismét 4000 méternyire emelkedünk. Már csak 42 kiló homokunk van, lassankint ezt is kidobáljuk, majd utána minden fölösleges podgyászunkat, élelmi szerünket. A hideg rettenetes, nagyon el vagyunk fáradva a magasban való tartózkodásról.

Rozan azt akarja, hogy vágjuk el a léghajó csónakját is s a kötelékbe kapaszkodva folytassuk utunkat. De nekem alig van már annyi erőm, hogy kidobjam az utolsó homokos zsákot s fél tizenegy órakor rohamosan leszállunk.

Nem telik bele hét percz s a földön vagyunk, egy kis erdőben. Baj nélkül, kényelmesen szállunk ki, de halálosan elfáradva. Magyarországban vagyunk, Szepesváralja mellett, Páristól 1400 kilométer távolságra. Tizennyolcz óra alatt tettük meg ezt az utat, melyre – a leggyorsabb vonatokat leszámítva – vasuton 42 óra kellene. A világ három leghosszabb léghajós útjának egyikét mi tettük most meg s a Grand Prix (a nagy díj) a miénk…