A HÉTRŐL-A magyar festők

Lapunk mai száma azokból a képekből mutat be nehányat, melyek a mostani téli kiálliltáson láthatók. Igyekeztünk a szebbek közűl választani; még pedig mind olyanokat, a melyeknek mását a katalogusba is felvették. S igyekeztünk arra is, hogy a képeket oly szépen csináltassuk meg, a hogy azt a rendelkezésünkre álló czinkografiai eljárás csak megengedi.

Mindebből pedig annak kellene következnie, hogy lapunk mai száma sokkal szebb – a mi a képeket illeti – mint a minő máskor szokott lenni. Mert hiszen egyszerre adhatjuk mindannak javát, a mit összes festőink egy egész nyári munkásságukkal tudtak produkálni.

De igen sok olyan kép hiányzik közöttük, melyek megmutathatnák azt a magaslatot, melyig a magyar festészet immár eljutott. Szép, sőt igen szép nehány képet állítottak ki egyes művészeink, de mások, még pedig az elsők körül valók: nem állítottak ki semmit. Benczúrnak egy képe sem látható a kiállításon.

Feszty Árpád, Vágó Pál, László Fülöp, Roskovits, Horovitz, Spányi, Margitay – hogy csak a legnevezetesebbek közűl említsünk nehányat – teljesen távol maradtak. Okát nem keressük. De az bizonyos, hogy ez a mostani kiállításunk, így a hogy van, nem olyan elsőrendű, mint a minő lehetne.

S viszont bizonyos az is, hogy a magyar festők, ha a legjelesebbek is beküldenék legjelesebb munkáikat, együttesen oly kiállitást tudnának felmutatni, a melyet egy nemzet művészei sem tudnának túlszárnyalni.

Miért nem teszik tehát? Hála legyen érte az Istennek, a mi festészetünk ma elsőrendű. Nem állunk hátrább, mint a többi nemzetek, daczára annak, hogy kicsi, s egyebekben elmaradott nemzet vagyunk. De ezt ki is kellene mutatnunk mindenegyes kinálkozó alkalommal. Már pedig a Képzőművészeti Társulat minden kiállitása egy-egy ily alkalom.

Ha e kiállítások olyanok lennének, hogy legfőbb fokán mutatnák be a magyar festészetet, felköltenék csakhamar az egész műértő világnak érdeklődését. Budapest – fájdalom – nem a világ közepe ugyan, de mégse olyan eldugott hely, hogy ide ne lehetne szoktatni a külföldi képvásárlókat is. Már pedig, ha azok ideszoknának egyszer, az még nagyobb lendületet adna festészetünknek.