Kegyeletes ünnepélyt rendezett Csíkvármegye törvényhatósága október 8-án a madefalvi emléknél, mely az 1764. január 7-én ártatlanul lekaszabolt székely vértanúk sírja fölött emelkedik. A madefalvi veszedelem (Sicvlicidivm) oka a székely határőrség erőszakos felállítása volt.

Buccow Adolf táborszernagy és erdélyi katonai parancsnok 1761-ben felállítván Besztercze vidékén az oláhok közt a II. oláh határőrezredet, ugyanilyen határőrséget akart szervezni a székelykből is. E czélból kieszközölte, hogy királyi biztossá nevezzék ki s 1762. nyarán Gyergyóba egy bizottságot küldött, mely működését Gyergyószentmiklóson meg is kezdette.

A népet 500 frt büntetés terhe alatt parancsolták eléje s bár adómentességet ígértek s azt, hogy csak Erdély határain belől katonáskodnak, mégis csak a legnagyobb fenyegetéssel sikerült a megmérés és az összeírás.

Hasztalanul tiltakoztak a székelyek azzal, hogy ők – mint szabadok – honfitársaik vezérlete alatt katonáskodnak a törvények szerint, az összeírás és megmérés Gyergyó, Al- és Felcsik és Kászon községiben megtörtént s a fegyvereket is kiosztották.

Buccow 1763 október 24-én Gyergyószentmiklósra érkezett, hogy a már összeírtakkal letétesse az esküt. De az összegyűlt nép követei, Ambrus Ferencz és Bartalis Mátyás kijelentették, hogy az esküt nem teszik le. Hiába záratta be a táborszernagy AmbrusékaT, csakhamar kénytelen volt őket kibocsátani.

Csak kevesen tették le az esküt úgy itt, mint a többi székekben, sokan elhányták fegyverüket. Annyi eredményt mégis elért Buccow, hogy a nép között kiütött a meghasonlás. A felfegyverzettek nem gondoltak a polgári hatósággal, visszakövetelték régi adóikat s midőn a szék 1763 január 11-én Csíksomlyón gyűlést tartott, a tisztviselőket megtámadták.

Csak a Csíkszeredáról megérkezett gyors katonai segély mentette meg a plebániára menekülteket. A forrongás azonban nem szűnt meg, mire a gubernium polgári és katonai bizottságot küldött ki s a lecsendesítés úgy a hogy sikerült.

A fegyver felerőszakolása nem sikerülvén, báró Siskovics József altábornagy, gróf Lázár János országgyűlési elnök és gróf Bethlen Miklós guberniumi tanácsos rendeltettek ki a székely határőrség végleges szervezésére, Buccow Bécsbe távozott.

Egyuttal 1763 október 8-án megjelent Mária Terézia nyílt parancsa is, mely az említett bizottságot Csík, Háromszék és Bardocz székekbe kiküldi. Egy másik rendelet Buccowot is Erdélybe rendli. A királynő rendeleteit kihirdették a népnek, mely mindenütt kijelentette, hogy a fegyver úgy erőszakolták reá s azért, mert a katonáskodás mellett még adót is kellene fizetnie, a fegyver leteszi és nem katonáskodik.

A bizottság mindazonáltal még 1763 novemberben Gyergyóba ment , hol községenkínt ismét összeírták a népet s a zászlószentelés is megtörtént Gyergyószentmiklóson deczembez 8-án. E hó 27-én a bizottság Csíkszenttamáson volt már s itt értesült, hogy a felcsiki falvak népe a Csikszépvizi erdőségbe menekült, mert nem akar katona lenni.

Hiába űzték ki a csikorgó hidegbe Madélfalva asszonyait és gyermekeit, az eltávozott nép nem hajlott meg, sőt a hozzájuk küldött báró Bornemissza Pál főkirálybírónak kijelentették, hogy készebbek meghalni, mintsem erőszakosan vegyék fel a fegyvert.

Az elégületlenek csatlakozásra szólították fel a háromszékieket és udvarhelyszékieket is. A háromszékiek mintegy 700-an megérkezvén, a forrongó nép mintegy ötezer ember, január 5-ikén Csíkmadélfalvára ment. Másnap a bizottság felszólította őket, hogy meg akarnak-e a királyi patens meghallgatására jelenni?

A nép azonnal két követet küldött, de a bizottság azzal bocsátotta el, hogy másnap nyolcz órakor megkapják a választ. Rettenetes válasz volt. A nép nyugodtan aludt, midőn január 7-ikén megdördültek az ágyúk s Caratto alezredes parancsnoksága alatt az Okkely-gyalogezred négy százada, két század Trautmansdorf-vasas és 30 Kálnoky huszár vitte meg a feleletet.

Az első ágyúzásra Boros István néhány társával a bizottsághoz indult, de a katonák golyói leterítették. Megkezdődött a mészárlás. A felgyújtott házak lángtengerénél vadul kaszabolták, lőtték a népet, mely meg sem kisértette az ellenállást, sőt egymást figyelmeztették, hogy nem szabad ellenállani, ha mindnyájan ott vesznek is.