Somogymegye népköltése
A magyar népköltészeti gyűjtés egy-két év óta újabb lendületnek indult azzal, hogy a Kisfaludy-társaság újra megindította a népköltési gyűjtemények kiadását, mely az Arany László és Gyulai Pál által szerkesztett alapvető fontosságú első három kötet megjelenése után abban maradt.
Az a hosszú szünet, mely a régi s az évtizedek mulva most megindult újabb sorozatot elválasztja, lényegesen módosította a népköltés tanulmányozásának módszereit. Míg régebben a népi költemények és mesék eszthetikai értéke volt az irányadó, ma már érvényesülését követeli a néprajzi és a nyelvészeti szempont is. Így tehát az újabb gyűjtéseknél összhangzatosan érvényesíteni kell minde szempontokat.
De módosultak újabban a gyűjtés módszerei is, alkalmazásba kerültek a modern technika vívmányai s különösen a fonográf. Ennek hasznosítását először Vikár Béla kezdeményezte, főleg a dallamok megörökítésére, a szövegeket pedig gyorsírással jegyezte fel, s így a lehetőségig biztosította gyűjtésének hűségét, Vikár gyűjtéséből állott elő az a becses kötet, mely most *Somogy-megye népköltése* czímmel megjelent ötödfél száz lapnyi terjedelemben.
Balladák és rokonneműek, népdalok, mesék és mondák vannak a kötetben. Van köztük nem egy olyan is, a mely már más gyűjteményből ismeretes, legnagyobb részük azonban eddig meg nem jelent, eredeti somogyi termés. Az ismert népköltemények eltérő változatainak a fölvételét pedig elsősorban a néprajzi szempont tette szükségessé. A szövegeket a népies kiejtés szerint közli a gyűjtő, de nem szigorúan fonetikus, csak nyelvészeknek való átírásban, a mely a laikus számára megnehezítené olvasásukat.
Értékesek az egyes darabokhoz írt felvilágosító jegyzetek is. A gazdag és becses gyűjteménynyel Vikár Béla jó szolgálatot tett az irodalomnak: a kötetben nagyon sok igazi gyöngye van a magyar nép költészetének. Közönség és író egyaránt élvezettel forgatatja a szép könyv lapjait, a mire ma, mikor az irodalom napról-napra jobban távolodik a népélettől, valóban szükség is van.
A kötet végén közölt dallamok zenei szempontból figyelemreméltók. A kötethez előszót a Kisfaludy-társaság népköltési gyűjteményeinek szerkesztője, Vargha Gyula írt. Mutatványul a következő népdalt közöljük:
Összedült a sajtárom dugája, dugája –
Elhagyott a szeretőm bujába, bujába;
Ha elhagyott, maj’ mögvár, maj’ mögvár
Kadarkuti dobogós kőhídnál.
Kadarkuti dobogós kőhídnál
Három huszár rozmaringot kaszál,
Én vagyok a rozmaring szödője,
Barna legény igaz szeretője.
Kadarkuti híd alatt, híd alatt
Megkötözték mind a hat lovamat,
Lovam mellé engemet magamat,
Magam mellé kedves angyalomat.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!