A Magyar Tud. Akadémia márcz. 6-iki ülésén Thaly Kálmán elnökölt és Kollányi Ferencz jáki apát, levelező tag tartotta székfoglaló értekezését *A magán kegyuri jog hazánkban a középkorban* czímen. Kollányi Ferencz érdekes összefoglalást nyujtott a középkor jogviszonyairól, melyeket a körülmények önállóan fejlesztettek.

A középkori magánkegyuri jog nem volt törvénynyel szabályozva. Az Árpád-királyok uralkodásának vége felé a birtokviszonyok nagy változásokon mentek át. A XI. században a magyar nemesség még majdnem kizárólag az ősfoglalás czímén volt birtokos, birtoka pedig még szállás-birtok volt. Az idő folyamán azonban mind többen és többen nyertek királyi birtokadományt s így az adomány-birtokok száma hamar megnövekedett, családi birtok lettek, melyek az örökösöket illették.

Kálmán király már korlátozta az örökösödést az adomány-birtokon, a királyi örökösödés javára. A magán egyházi alapításból származó kegyuri jog is nagyrészben átalakult a királyi adományon alapuló kegyuri joggá. De nemcsak a magszakadás, hanem a hűtlenség esetei is sok magán-patronátust, kegyuri joggal bírókat juttattak a király birtokába. Történelmi jogi fejlődésükhöz sok érdekes adatot gyűjtött össze Kollányi, a királyi főkegyuri jognak magán-kegyuri joghoz való viszonyáról is. A székfoglaló értekezést tetszéssel fogadták.