Kossuth Ferencz egy hirlapi czikkében a következőket irja: „A koalicziós ellenzék ez idő szerint többségben, még pedig tekintélyes többségben van. A koalicziós ellenzéki pártokból álló többség programmjában sincs benn sem a 67-es törvények megszüntetése, sem a perszonális unió életbe léptetése. Mert ezek a pontok kizárólag a függetlenségi párt programmjában vannak benn, a mely párt azonban nem követeli azt, hogy ezek a programmpontjai már most érvényesüljenek, mikor a párt maga még nincs többségben. A kormány sem kerülne ki a függetlenségi pártból, hanem igenis a koalicziós ellenzékből. De Ő Felsége nem fogadja el a jelenlegi többség programmját.

A magyar képviselőház többségétől azonban azt nem lehet követelni, hogy más programmal alkosson kormányt, mint a magáéval. A koalicziós ellenzéki pártok egymáshoz való viszonya olyan, hogy minden kormány, a melyet nem belőle alkotnak, lehetetlen, mert azonnal leszavaznák. Ha pedig új törvénysértéssel újra feloszlatnák a képviselőházat, teljes határozottsággal lehetne arra számítani, hogy a függetlenségi párt sokkal nagyobb számbeli túlsulylyal térne vissza az új képviselőházba.

A helyzet tehát most Magyarországon az, hogy a királyi vétó folytán kormányt alakítani lehetetlen. Addig tehát nem is lesz sem indemniti, sem költségvetés, sem újonczmegszavazás, a mig az uralkodó nem határozza el magát arra, hogy a többséget a többség programmja alapján való kormányalkotásra felhívja.