Szomaházy István ez új könyvével bizonyára gyarapítani fogja hálás közönsége számát. Szerencsés tehetségű iró: a közönség kivánalma s az irodalom sohasem jut nála ellentétbe, meg tudja adni mindkettőnek a magáét s olyan témákat tud találni, melyek az iróembert ép úgy meglepik újszerűségükkel, eredeti szinezetükkel, mint a pusztán szórakozást kereső olvasót.

Most is olyan alakot vett tolla hegyére, a mely eddig jóformán ismeretlen volt irodalmunkban, pedig az életben nagyon sok már a társa. Egy bankbeli irógépes kisasszony, a ki rendkivűl bájos, páratlanul ügyes és élelmes és tökéletesen erényes.

Mi sem természetes, hogy egymás után belebolondul az egész bank, előtt a gyakornokok, aztán a hivatalfőnök s végül a hatalmas, milliomos bankigazgató is. Ez aztán kedvéért elválik úgyis hűtlen nejétől, s elveszi feleségűl.

Csak egyet sejtet a szerző, mint annak jelét, hogy a szép leány boldogsága nem áll teljesen biztos alapon: nem igazi szerelem vezeti a vezérigazgató karjaiba. Ebben egy új regény anyaga van anticzipálva; az egész történet úgy fejeződik be, mint egy két vagy több tagból álló sorozat eleje.

A ki minden áron kifogást akar keresni, észreveheti, hogy a kis irógépes Lehmann Vilma alakja nem áll egészen tisztán a képzelet előtt, ügyeskedése, még erényessége mögött is bizonyos stréber-léhaság bujkál s hogy nem egészen világos, ha egyszer már négyszem közt elutasította a vezérigazgató kezét, mért fogadja el később, anyja jelenlétében vonakodás nélkűl?

De még az ily gáncsoskodók is élvezni fogják a szerző előadásának játszi könnyedségét, jókedvének frissességét s azt a pompás rajzot, melyet a bankhivatalnokok gárdájáról nyújt. A nőközönség pedig mindig elégtétellel olvas olyan történetet, a melyben egy leány tisztán szépségére és eszére támaszkodva, fényes parthiet csinál. A kis kötetet a Singer és Wofner czég adta ki s ára 3 korona.