Budapesten özv. Windhager Józsefné, egy erdőőr özvegye e hónap elsejéig együtt lakott a fiával, Windhager Timóttal, a ki a Ganz-gyárban mint géplakatos dolgozott. Tizenegy évvel ezelőtt halt meg a férje, azóta folytonos nyomorban élt.

Most rábírta a fiát, hogy utazzanak Resiczára szerencsét próbálni. Azonban itt sem fordult jobbra a sorsuk és az anya arra kérte a fiát, hogy haljanak meg együtt. A fia vásárolt is revolvert, de nem volt lelke anyját megölni. Ekkor elhatározták, hogy visszautaznak a fővárosba.

A mikor Budapestre érkeztek, kimentek a Népligetbe és itt akarták végrehajtani sötét szándékokat. A fiú azonban most sem volt képes a szörnyű tettre. Két nap, két éjjel éhen, álmatlanul bolyongtak a fővárosban, míg végre egyik éjszaka a szerencsétlen özvegy az Egyetem-téren eszméletét veszítve, összeroskadt.

A fiú odament a sarkon álló rendőrökhöz s megkérte, kísérje be őket, mert éhen pusztulnak. A rendőr teljesítette kérésüket s a tolonczházba vitte, a honnan azonban csakhamar elbocsátották. Jószívű emberek vagy háromszáz koronát gyűjtöttek számukra.