Minden magyar ember szivét, mély szomorúsággal, igaz részvéttel eltöltő gyász-hir érkezett Fiuméból: József főherczeg junius 13-ikán reggeli 6 órakor meghalt. Régóta súlyos betegen feküdt már az agg főherczeg tengerparti kastélyában, nem is volt remény felgyógyulásához, mindazonáltal nagy mértékben megdöbbentőleg hatott a szomorú hir.

És ez nem is lehetett máskép, mert évszázadok óta nem volt az uralkodóháznak tagja, a ki oly testestől-lelkestől egybeforrt volna a magyarsággal, mint ő. Nem külső volt már nála a magyarosság, hanem egész valójának mélyen meggyökerezett alkotórésze. Úgyszólván egész életét a hazában töltötte, e földhöz vonzották gyermekkora emlékei, férfikora örömei s nem zavartalan, de a sorscsapásokat keresztényi megadással türő öregsége.