Aligha van a mai Magyarország szereplő alakjai közt egy is, a ki olyan változatos, küzdelmes pályára tekinthet vissza, mint Vámbéry Ármin, a ki most magyarúl is kiadta „Küzdelmeim” czím alatt emlékiratait.

Mint földhöz ragadt szegény fiú már születésétől fogva érezte az élet minden keservét, a nyomort, az éhezést, a megaláztatást, tengődve, sokszor koldus-kenyéren, sokszor lelketlen emberektől kizsákmányoltatva élte át ifjúkorát.

Csak a tudás szomja tartotta benne a lelket: legnagyobb nyomorgása közepett sem hagyta abba soha a tanulást. Pedig tudás-vágyának jó ideig nem volt tulajdonképeni czélja; nem azért tanult, hogy valami gyakorlati pályára vagy elméleti tudományszakra képezze ki magát, - csakis magáért a tudásért tanult.

Irányt tanulmányainak csupán rendkívüli nyelvtehetsége adott, a mely aztán a nyelvbuvárlatra vitte. Csekély számu pártfogók támogatásával, úgyszólván pénz nélkül ment először Konstantináplyba, eleget nyomorgott itt is, de nyelvismeretével, élénk kedélyével sikerült megnyernie a törökök rokonszenvét s sorsa jobbra fordult.

Második útjára, mely nevét világszerte ismeretesség tette, az Akadémia segélyével indult el, dervisnek öltözve járta be Közép-Ázsia addig csaknem teljesen ismeretlen vidékeit. Könyve, mely e nevezetes utazásáról először angol nyelven jelent meg, ma már közkincse a mívelt emberiségnek s szerzőjét az európai hirességek sorába emelte.

Ezt az érdekes pályafutást igen érdekesen adja elő az emlékirat; a kitünő tudós ma már öregkora nyugalmából visszatekintve, kedvtelve beszél gyermekkora és ifjúsága nyomoráról, apró részletek, valóságos kis megtörtént anekdoták elmondásával teszi közvetlenné előadását, úgy hogy az olvasó előtt szinte megelevenedik az a rongyosruhájú, küzködő kis fiú, a ki oly mohósággal adta magát a tanulásnak.

Az emlékirat legnagyobb részét úgy olvassa az ember, mint valami jól megirt regényt, de nagyon sok tanulságot is meríthet belőle különösen a fiatal olvasó.

Irodalmunknak nem csekély nyeresége, hogy ez emlékiratokat, miután angol kiadását széltében olvassák már külföldön, kibővítve s főleg magyar vonatkozásaikban gyarapítva magyarúl is olvashatjuk.

A magyar kiadás sajtó alá rendezésében a szerzőnek Balla Mihály segédkezett.

A szép kiállítású, 516 lapra terjedő könyvet a Franklin-Társulat adta ki több képpel élénkítve; ára fűzve 10 korona, vászonkötésben 12 korona.