Gróf Festetics Rudolf déli-tengeri utjából
Mintegy nyolcz évre terjedő, ép oly érdekes, mint veszedelmekkel teljes utazást tett meg a bátor és vállalkozó szellemű magyar főur, gróf Festetics Rudolf az 1893-1902-ig terjedő időszakban, mely alatt többek közt a Déli-tenger sziget-csoportjait is bejárta ezen czélra épült „Tolna” nevű, 76 tonnás, két árbóczos vitorlás hajóján; utjára neje is elkisérte.
Bejárták a Havai-szigeteket, a korallok épitette Fanning és Manahaki sziget-csoportokat és jóformán az egész sziget-lánczolatot, mely a Csendes-óczeán déli részén végig vonul.
S ez a vállalkozás részben felfedezési utazás számba is mehet, mert a bejárt szigetek közül sok nagyon is félreesik a kereskedelmi hajók rendes járásából s így alig fordul ott meg művelt ember, minél fogva a szigetek egyrésze jóformán ismeretlen. A benszülöttek több helyen teljesen vad állapotban élnek, mint hajdan a kőkorszaki népek, s az emberevés is széltére szokásban van még náluk.
Az utazás sokban hozzájárult a Föld eme részének megismeréséhez; gróf Festetics tömérdek érdekes tárgyat összegyűjtött, melyek közül mintegy 1500-at, valamint 360 maga által felvet eredeti fényképet a Magyar Nemzeti Muzeum néprajzi osztályának ajándékozott.
Könyvben is beszámolt utazási élményeiről, melyet franczia nyelven irt meg. Ez közelebb Sárosi Bella forditásában, mint a Magyar Fölrajzi Társaság könyvtárának VI. kötete, magyarul is megjelent az „Emberevők közt” czím alatt. A könyv számos képe közűl alkalmunk van nehányat bemutatni.
Az egyik gróf Festeticset ábrázolja hajóskapitányi ruhájában azon időből, mikor San-Francisko kikötőjéből 1893 október 9-én nagy útjára megindult. Már útja kezdetén komoly veszély fenyegette, mert csakhamar kitűnt, hogy felfogadott matrózai tengeri rablók voltak, akik arra esküdtek össze, hogy a grófot és nejét valamely puszta szigeten kiteszik a „Tolná”-t pedig mint kalózhajót használják.
A másik kép Szapo Szvenga számoai előkelő hölgyet mutatja be. A szamoai asszony – irja gróf Festetics – nagyon szép, bár szépsége kissé vad; a mellett vidám, élénk és gyöngéd. Szintén ez mondható a Fidzsi-sziget hölgyeiről is, a kik közül egy „herczegnő” képét közöljük.
Mindkét szigetcsoportba elhatolt már a czivilizáczió s a lakosság keresztény, ámde az ősi szokásokhoz még mindig ragaszkodik. Ennek következménye a hölgyek hiányos öltözéke is, mert itt egyenesen az illem követeli meg, hogy a felső test fedetlen legyen. A ki ez ellen vét, közmegvetés tárgya lesz.
A köznép asszonyai, kivévén a vasárnapot, nem is viselnek egyéb öltözéket, mint egy kis levélövet; és ezt több helyen maguk a misszironáriusok rendelik így, mert észrevették, hogy mily illetlennek tekintik az olyan ruhát, mely az egész testet elfödi. Van olyan sziget is, hol azokat, kik az európaiakat ruházat tekintetében utánozzák, mint a kik a szemérem ellen vétnek, pénzbüntetésre itélik, a közvélemény pedig teljesen elitéli az ilyen nőket. Hijába: valahány ház, annyi szokás!
Az Ambry-n szigetén már emberevők laknak, a kik embercsontból készitik mérgezett nyilaikat is. Mindazonáltal utazónkat barátságosan fogadták, a mi tán nem is került nagyobb önmegtagadásukba, mert a mint egyik főnök őszintén kijelentette, minden emberfaj húsa kötz a fehér emberét becsülik a legkevesebbre, mivel ez nagyon – sós.
A gróf Festetics útleirása a kiválóan érdekes olvasmányok közé tartozik, a melyek mostanában megjelentek a könyvpiaczon.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!