A peterhofi kastélyban fogadta a czár junius 19-ikén a zemsztvók kongresszusának küldöttségét, melyet a forradalminak mondott moszkvai Trubeczkoj herczeg vezetett; hozzá csatlakozott Fedorov pétervári tanácsos is, hogy a két legnagyobb orosz város együtt nyilatkozzék a czár szine előtt.
Tizennégy tagból állt a küldöttség. A fogadtatásnál Trubeckoj előadta, hogy a zemsztvók (közigazgatási testületek) tanácskozása a közigazgatás és kormányzás reformját szükségesnek itélte és e reformok érdekében a békekötést kivánatosnak tartja.

A herczeg a nagyon illő hangon mondott beszéd közben mégis egyszer csak így szólt: „Tudja-e felséged, hogy a nép a tábornokokat árulóknak tekinti?” A czárra rendkívül hatottak e szavak. „A törvénytelenség, - így folytatta a herczeg. – nőttön nő. A haditörvényszékek egyre halálos itéleteket hoznak, a mi az általános elégületlenségnek mind nagyobb tápot ad. Csak a népképviselet egybehivása mentheti meg az országot a roppant nyomasztó viszonyoktól.”

A herczeg után Fedorov pétervári tanácsos is bátran szólt, és a polgárosodás útján való haladást mondta Oroszország feladatának. Ehez béke kell. Beszédét igy fejezte be: „Felségednek sok tehetséges embere van, de kevés olyan, a ki hivatalból meg tudná itélni a nép szükségleteit. Az előttünk álló munkára olyan emberek kellenek, a kiknek igazi élettapasztalataik vannak.”