A modern világitás és vízellátás már régen központi telepekről történik, melyek egész városokat látnak el villamossággal, illetve gázzal vagy vizzel.

A középponti fűtést si megvalósitották már olynagy méretekben, hogy az épületek egész sorát látja el, és mégis sokáig nem gondoltak arra, hogy a gőzfejlesztők gazdaságosabb kihasználása végett a központi fűtést és villamos világitást egy telepben egyesítsék.

Pedig az ilynemű kapcsolat elég szembetűnő előnyökkel kecsegtet. A fűtés ugyanis főleg a reggeli órákban veszi igénybe a telepet, míg a különböző épületek termei, szobái, folyosói a kellő hőmérsékletet el nem érik, a melynek a fentartása azonban már sokkal kisebb gőzszükségletet igényel, középületeknél pedig estére még ez is majdnem teljesen elesik.

E közben pedig a világitás szüksgletei lépnek mindinkább előtérbe. Erre a logikus és elmés elvre alapitották Drezdában a fűtési és villamvilágitási központi telepet, mely az Elba bal partján, valamivel az Augustus-híd alatt épült s a rendőrségi központot, az Albert Museumot, az Akadémiát, különféle épületeket és palotákat, egy templomot, a porczellángyárat, az udvari szinházat, a festészeti museumot, stb. látja el.

A fűtésberendezést a drezdai Rietschel és Henneberg czég készitette, míg a villamos berendezések legnagyobb része a berlini általános villamossági társaságtól való.

A fűtés tervezésénél a gőznyomást egyelőre úgy állapították meg, hogy a meglehetősen közel lévő épületeknek megfelelő legyen, mindamellett megőrizték annak a lehetőségét is, hogy szükség esetén a fűtést nagyobb távolságokra is kiterjeszthessék.